Az emberiség egysége azon a szellemi felismerésen alapszik, miszerint az emberiség együvé tartozik, az emberek egy fának a gyümölcsei és egy ágnak a levelei. Minden humán tudomány csupán egyetlen emberi fajt ismer.
Az egység alatt nem egyformaságot értenek a bahá’iok. Az emberek kulturális, képességbeli különbözősége szükséges ahhoz, hogy a világ gazdag és változatos legyen.
“Nézd a kert virágait: bár különböző fajtájúak, színűek, formájúak és alakúak, mégis ugyanazon forrás vize élteti őket, ugyanazon szél lehellete éleszti meg őket, ugyanazon nap sugarai vidítják fel őket, és ez a különbözőség csak növeli bájukat és hozzátesz szépségükhöz.”
‘Abdu’l-Bahá: The Divine Art of Living
„Olyan erőteljes az egység fénye, hogy képes beragyogni az egész földet.”
“Ne az büszkélkedjen, aki hazáját szereti, hanem inkább az, aki az egész világot szereti. A föld csak egy ország, és minden ember ennek a polgára.”
„Az igazán az ember, aki magát ma az egész emberi faj szolgálatának szenteli.”
“Isten ajándéka e felvilágosult kor számára az emberiség egységének és a vallások lényegi azonosságának felismerése.”
‘Abdu’l-Bahá beszéde a City Temple-ben 1911-09-10: `Abdu’l-Bahá in London
„Az egység az emberi fejlődés beteljesedését képviseli, amely a családi élet kialakulásával kezdődött, a törzsi szolidaritásban fejlődött tovább, elvezetett a városállamok megszületéséhez, majd később a független és önálló nemzetek intézményét hozta létre. Az emberiség egységének Bahá’u’lláh által meghirdetett elve sem kevesebbet, sem többet nem jelent, mint azt az ünnepélyes bejelentést, hogy e rendkívüli fejlődés utolsó fokára elérnünk nemcsak szükségszerű, de egyben elkerülhetetlen is, hogy ez hamarosan be fog következni, s ezt csak egy isteni eredetű erőnek lehet véghezvinnie”
Kapcsolódó oldalak:
Következő bahá’í alapelv
Vissza a bahá’í alapelvek oldalhoz
