Bahá’u'lláh legidősebb fiát, ‘Abdu’l-Bahát nevezte ki a bahá’í közösség vezetőjének és Írásai értelmezőjének. Így a bahá’í hit – a vallástörténelemben először – elkerülte az alapító halála után a felekezetekre való szakadást.
‘Abdu’l-Bahá élete a mintapéldája a bahá’í életvitelnek. ‘Abdu’l-Bahá (ejtsd: abdulbahá) név arab kifejezés, jelentése “Bahá (Dicsőség) szolgája”.
‘Abdu’l-Bahá élete és tanításai
‘Abdu’l-Bahá kisgyermek korától kezdve osztozott apja szenvedéseiben és száműzetésében…
‘Abdu’l-Bahá magyarországi látogatása
‘Abdu’l-Bahá 1913. április 9-18. között Magyarországra látogatott. Két olyan kijelentést tett, amelyek különösen manapság tűnhetnek fontosnak: “Budapest leszen egyik középpontja Kelet és Nyugat egyesülésének”
Vámbéry Ármin levele ‘Abdu’l-Bahához
“Ezt az alázatos írást küldöm ‘Abdu’l-Bahá szent és áldott jelenlétének, a minden Tudás középpontjának, aki ismeretes az egész világon, s akit szeret a egész emberiség… ”
‘Abdu’l-Bahá és a Titanic tragédiája
Mi a Titanic tragédiájának értelmezése ’Abdu’l-Bahá szerint, aki utazhatott volna a Titanic fedélzetén…
Kahlil Gibran és ‘Abdu’l-Bahá kapcsolata
„[Kahlil Gibran] biztosan mondta nekem, hogy ’Az ember fia’ c. könyvet ’Abdu’l-Bahá ihlette.”
‘Abdu’l-Bahá írásai
Szemelvények ‘Abdu’l-Bahá Írásaiból , Megelégedettség , Remény
Történetek ‘Abdu’l-Bahá életéből
Hogyan reagált ’Abdu’l-Bahá a letartóztatását elrendelő hírekre?
További 40 történet ‘Abdu’l-Baháról
Kapcsolódó oldalak:
Vissza az Ismertető oldalra
‘Abdu’l-Bahá imái Budapestért
Leo Karczag emlékei ‘Abdu’l-Baháról Budapesten
‘Abdu’l-Bahá – hivatalos honlap angolul
‘Abdu’l-Bahá élete és tanításai
‘Abdu’l-Bahá (magyarul: Bahá szolgája) kisgyermek korától kezdve osztozott apja szenvedéseiben és számzetésében. Drinápolyban fokozatosan átvette Bahá’u'lláh-tól a mindennapi ügyek intézését.
Pajzsként védte Atyját a puszta kíváncsiság vezérelte látogatóktól, de kivételes érzékkel ismerte fel azokat, akik az igazságot keresték. Mikor a fogvatartás körülményei lazultak, `Abdu’l-Bahá az akkói utcák ismert alakjává lett. Gondozta a szegényeket és támogatta a rászorulókat, bőrszínre, vallásra és családi háttérre való tekintet nélkül.
Bahá’u'lláh végrendeletében a közösség vezetését valamint Írásai kötelező érvénnyel történő magyarázásának jogát legidősebb fiára, ’Abdu’l-Bahá-ra hagyta. Így a bahá’í hit elkerülte a felekezetekre való szakadást, mivel az alapító elhunyta után egyértelmű volt, hová forduljanak a hívők vitás kérdéseikkel.
Mély bölcsessége és tudása messze földről Akkóba vonzotta az igazságot keresőket. 1908-ban, szabadon bocsátása után több körutat tett, hogy eljuttassa Bahá’u'lláh üzenetét a világ népeinek. Majdnem hetvenévesen 1911 és 1913 között Európába és Amerikába látogatott, ahol előadásokat tartott és fogadta látogatóit. Az első világháború alatt mezőgazdasági termelésbe fogott, hogy elláthassák Palesztina népét gabonával.
`Abdu’l-Bahá 1921-ben hunyt el Haifában. Temetésén zsidók, mohamedánok, keresztények és bahá’iok tisztelegtek előtte.
‘Abdu’l-Bahá fényképei
Zene: Nézz engem, kövessél ‘Abdu’l-Bahá szövegére írta Tom Price (elhangzott a 2. Bahá’í Világkongresszuson, New York, 1992)
Vissza ‘Abdu’l-Bahá tartalomjegyzékhez
‘Abdu’l-Bahá budapesti látogatása
‘Abdu’l-Bahá 1913. április 9-18. között Budapestre látogatott, Stark Lipót meghívására. Két olyan kijelentést tett, amelyek különösen manapság tünhetnek fontosnak: “Budapest lészen egyik középpontja Kelet és Nyugat egyesülésének”, illetve “ebből a városból fog szétáradni a világosság más helyek felé”.
A Ritz Szállóba történő megérkezése után nem sokkal város polgárainak küldöttsége fogadta `Abdu’l-Bahát.
Másnap kora reggel `Abdu’l-Bahá teát főzött magának, és dicsérte az ablakából a Dunára és annak csodálatos hídjaira nyíló kilátást. Ezután `Abdu’l-Bahá átsétált a Lánchídon Budára. Személyisége és méltósága magára vonta minden ember figyelmét.
Minden nap jöttek látogatók `Abdu’l-Bahához, és Ő beszélt a Kelet és Nyugat szellemi egységéről. Azon a délutánon Germanus professzor, a neves orientalista fiatal török diákok egy csoportját vitte el `Abdu’l-Bahához. `Abdu’l-Bahá tökéletesen beszélt törökül, és a diákok csodálkoztak `Abdu’l-Bahá nyelvtudásán. Reményét fejezte ki, hogy Kelet és Nyugat újra egyesülnek majd. Hangsúlyozta, hogy a valóságban nem létezik Kelet és Nyugat, hiszen minden egyes pont a másikhoz képest Kelet és Nyugat is lehet. Ezért mondta `Abdu’l-Bahá, hogy nagyon örül, hogy Magyarországra látogathat, mert ez az ország az irányadó a Kelet fejlődésében, és itt egyesül a nyugati kultúra a keleti szívélyes vendéglátással.
Április 11-én este `Abdu’l-Bahá a régi Parlament épületében több, mint ezer ember előtt tartott beszédet. Martha Root, a bahá’í hit rendíthetetlen híve és tanítója így írt az estéről: “Bemutatták eme hatalmas és Szent Tanítót a hallgatóságnak… Az emberek, mintha megértették volna a pillanat jelentőségét, hirtelen óriási tapsviharban törtek ki. Ráéreztek, bár tán tudatosan nem értették, hogy ott állván a katolikus főpap és a zsidó keletkutató között, `Abdu’l-Bahá ezen két nagy vallás megbékélését jelképezte. Minden ülőhely foglalt volt, sokan álltak a galériában, folyosókon és még az utcán is. A hallgatóság Bahá’u'lláh-nak az emberiség egységére vonatkozó tanítását reprezentálta. A Parlament tagjai, filozófiai és filológiai társaságok tagjai, egyetemi professzorok, művészek, katolikus papok, anglikán papok, modern vallási mozgalmak, női mozgalmak képviselői, eszperantisták, és különböző nemzetek és fajok voltak jelen.”
Április 12-én vendégül látta sok barátját a Ritz hotelben. Egyikük, a Magyar Turáni Társaság alapítója, meghívta `Abdu’l-Bahát, hogy tartson beszédet a korábbi Mágnások Házában, a Nemzeti Múzeumban. `Abdu’l-Bahá beszélt Turán magas kultúrájáról, és arról, hogyan pusztult el, a vallási egyet nem értés és konfliktusok következtében. Amikor megkérdezték, hogy melyik hely lesz a béke központja, `Abdu’l-Bahá azt válaszolta, “az az ország amelyben először megteremtik a béke kívánalmait, az lesz a béke központja.”
Tartózkodásának utolsó napjaiban `Abdu’l-Bahá sok előkelő ember otthonába nyert meghívást. Egyikük gróf Apponyi Albert volt. A gróf elmagyarázta `Abdu’l-Bahának, hogy az õ célja is egy szilárd béke megteremtése, amely az igazságon a lélek békéjén nyugszik és nem előreláthatatlan politikai változások szerencséjén. `Abdu’l-Bahának ezt mondta: “Magyarország mindig is azon konfliktusok középpontjában állt, amelyek az elmúlt évszázadban megrázták a világot. És ha van egy nemzet, amelynek érdeke egy új rend felállítása, amely törvényen és nem erőszakon, összhangon és együttműködésen, és nem rivalizáláson alapul, ha van egy nemzet, amelynek különlegesen fontos, hogy ez a béke megteremtődjön és megerősödjön, akkor az a magyar.”
Vámbéry Ármin `Abdu’l-Bahával való találkozása után levélben kifejezte egyetértését tanításaival, és felajánlotta szolgálatait, így őt tekintjük az első magyarországi bahá’í hívőnek.
`Abdu’l-Bahá életében mindössze kétszer engedte meg, hogy lefessék. Budapesti tartózkodása alatt Nádler Róbertnek, a Királyi Művészeti Akadémia festészet professzorának ült háromszor modellt annak kérésére.
A festő később így emlékezett vissza:
“Amikor Abdul-Bahát láttam, már hetvenedik évében járt. Elragadó egyénisége mély benyomást tett rám és nagyon szerettem volna vonásait ecsettel megörökíteni. Beleegyezett, hogy eljön a műterembe, de mondta, hogy csak kevés időt tud rám szentelni, mert igen elfoglalt. Nem győztem csodálni az arcán a tökéletes béke, tiszta szeretet és végtelen jóakarat kifejezését. Mindent oly jóságos világításban látott, mindent szépnek talált, úgy a város külső életét, mint lakóinak lelkét. Dicsérte városunk fekvését, a várost, szelő nagyszerű Dunát, a jó vizet, a jó embereket. Oly szép gondolata volt! Megihletett és mert tudtam, hogy nincs sok időm, teljes koncentrációval dolgoztam.”
Április 18-án `Abdu’l-Bahá és kísérete vonattal indult tovább Magyarországról. Számos odaadó barát gyűlt össze a pályaudvaron, hogy búcsút intsenek nekik. `Abdu’l-Bahá azt mondta, hogy amíg Budapesten tartózkodott, egy lángot gyújtott meg, és minden meg fog változni, amikor ennek a lángnak a fénye mindenki számára látható lesz.
Elmagyarázta, hogy egy fa eredete csak egy kis mag, de ha ez fejlődik, és elkezd növekedni, gyönyörű gyümölcsöt fog hozni. Biztosította a jelenlévőket arról, hogy ha kellőképpen kiállnak a szent Tanítások szolgálatára, akkor Mindenható Seregei a segítségükre sietnek, Isten Ügye előre fog haladni Magyarországon, és győzedelmesek lesznek.
Az `Abdu’l-Bahá által meglátogatott helyek Budapesten
- Keleti pályaudvar: `Abdu’l-Bahá ide érkezett meg 1913 április 9-én. (Időközben a fogadóbizottság a Nyugati pályaudvaron várta őt, ahová egy másik vonat érkezett, szintén Bécsből)
- Az egykori Ritz Szálló (V. ker., Apáczai Csere János u. 12-14., a Lánchíd pesti hídfőjénél): ‘Abdu’l-Bahá itt lakott és fogadta vendégeit a 9 napos tartózkodása során. Az I. világháború után Dunapalota Szálló névre hallgató épületben szállt meg bahá’í hit egyik tanítója, Martha Root 1933-ban. Az épület a második világháború alatt megsemmisült. Helyén ma az Intercontinental (korábban Fórum) Szálloda áll. Csöndes áhítatra a Lánchíd déli oldalán lévő parkot ajánljuk, ahonnan látható az épület, de csökken a város zaja.
- Lánchíd: Ezen a hídon sétált át `Abdu’l-Bahá, megállván, hogy a Duna vizét csodálja.
- A régi Parlament (VIII. ker., Bródy S. u. 8.): Az épületben ma az Olasz Kultúrintézet működik.`Abdu’l-Bahá több mint ezer ember előtt tartott itt beszédet 1913. április 11-én este 7 órakor.
- Nemzeti Múzeum (VIII. ker., Múzeum krt. 14-16.): Itt `Abdu’l-Bahá mintegy 200 ember előtt tartott beszédet 1913. április 14-én, valószínűleg az első emeleti díszteremben. (Ezt a találkozót a Magyar Turáni Társaság szervezte, mely török, és azzal összefüggésbe hozható kultúrák iránt érdeklődött).
Vissza ‘Abdu’l-Bahá tartalomjegyzékhez
‘Abdu’l-Bahá Budapesten írt imái
Régi újságcikkek ‘Abdu’l-Bahá budapesti látogatásáról
Bővebben ‘Abdu’l-Bahá budapesti látogatásáról: Bahá’u’lláh és az új korszak című könyv II. fejezete
‘Abdu’l-Bahá és a Titanic tragédiája
1912. április 10-én indult útjára Southhamptonból New Yorkba az „elsüllyedhetetlennek” vélt óceánjáró óriás, a Titanic, 2227 emberrel a fedélzetén. A nagyság, az erősség és sebesség megtestesítője luxuskivitelben. Az új évszázad kimagasló jelképe volt, ünnepelvén az emberi vívmányok győzedelmes fejlődését. Az indulás utáni negyedik napon, április 14-én este a Titanic jégheggyel ütközött … s tudjuk, legalább is hallottuk, olvastuk, hogy mi történt…több, mint 1500 ember vesztette életét azon a végzetes estén.
Ilyen tragédiák megtörténtekor felmerül a kérdés: Miért? Hogyan engedheti meg a mindeneket szerető, hatalmas Isten, hogy ez megtörténjen? ’Abdu’l-Bahá a világot megrengető tragédia után nem sokkal érkezett Amerikába, ahol is rávilágított a szerencsétlenség jelentésére.
A bahá’í történelem egy misztikus ponton kapcsolódik a Titanic tragédiához. Az amerikai bahá’iok többezer dollárt küldtek ‘Abdu’l-Bahának, hogy az Alexandriából Amerikába tartó Cedric nevű hajóról Olaszországban szálljon le, s mint oly sokan mások, vasúton és a Csatornán hajóval átkelve Angliában szálljon fel a Titanicra, hogy minél hamarabb Amerikába érjen. ‘Abdu’l-Bahá azonban visszaküldte a pénzt, hogy azt jótékony célra használják fel, és a Cedricet választotta, hogy Amerikába hajózzon, mondván, hogy inkább a lassabb hajót és a hosszabb tengeri utazást részesíti előnyben.
‘Abdu’l-Bahá 1912. április 23-án tartott beszéde során a Titanicról mint “nagyon sajnálatos és részvétteljes” eseményről emlékezett meg, mondván a barátoknak, hogy “rá kell ébrednünk, hogy minden, ami történik, valamilyen bölcsesség eredménye, és hogy semmi sem történik ok nélkül. Abban egy misztérium lakozik; de akármi is az ok és misztérium, mégis nagyon szomorú eset volt, amely oly sok szemet fakasztott könnyekre, és nagyon sok szívet szomorított el. Engem is mélyen lesújtott ez a tragédia…”
Majd ‘Abdu’l-Bahá arról beszélt, hogy milyen vigasztalást ad annak tudomásulvétele, hogy Isten világai végtelenek, s hogy az ima és fohászkodás ebben a világban mindazokat segíthetik, akik már eltávoztak ebből a világból, hogy Istenhez közelebb kerüljenek. Az utolsó szavaiban azonban fény derült az ilyen tragédiák mögött álló jelentésre: “A céljuk és az okuk az, hogy az ember megtanuljon bizonyos leckéket. Manapság teljesen az anyagi feltételekben bízva élünk. Az emberek azt képzelik, hogy egy hajó nagysága és ereje, a gépek tökéletessége vagy a kapitány képzettsége garantálja a biztonságot. A szerencsétlenségek néha azért történnek, hogy az ember megtanulhassa: az igazi Védelmező Isten. … A szándék az, hogy a világ népei Isten, az Egyetlen Védelmező felé forduljanak, hogy az emberi lélek az Ő oltalmára bízza magát és tudja, hogy Ő az igazi biztonság. Ilyen események azért vannak, hogy az ember hite növekedjen és erősödjön.”
‘Abdu’l-Bahá hozzáállása ezen tragikus eseményhez segíthet bennünket, hogy hogyan is kezeljük az ilyen tragédiákat napjainkban…Egy olyan hozzáállás, amelyet Bahá’u'lláh egyik imája foglal össze: “A Te neveddel felfegyverkezvén semmi sem bánthat engem, és a Te szereteteddel a szívemben a világ semmilyen csapása sem csüggeszthet el.”
‘Abdu’l-Bahá a Titanic tragédiáját választotta metaforaként azon féktelenül csapdosó eseményekhez és történésekhez, amelyek letéríthetik a lelki utazót az útjáról és az Istenhez vezető egyenes ösvényről. ‘Abdu’l-Bahá ezt írta egyik Táblájában Lua Getsingerhez: “A választott országutamon haladok; ismerem a célt. Tornyosuljanak bár fejem fölött viharok és förgetegek százai, süllyedjenek bár Titanicok százai a tenger mélyére, tomboló hullámok emelkedjenek bár a mennyek tetejéig, mindezek egyike sem változtatja meg célom, egy csöppet sem tántorít el; nem nézek se jobbra, se balra. Előre nézek, messze, messze előre. Áttörvén az áthatolhatatlan éjsötétségen, a süvítő szeleken, a tomboló viharokon, látom a dicsőséges Fényt tovább és tovább hívogatva. Közeleg az enyhetadó idő, mikor is az utazó biztonságban partot ér.”