Bahá’u’lláh (1817-1892)

Bahá’u’lláh a bahá’í-ok szerint Isten mai korra rendelt Küldötte, aki elvezeti az emberiséget nagykorúságához. Bahá’u’lláh alapította a bahá’í hitet, melynek legfontosabb célja az emberiség egysége és a világbéke.

Bahá’u’lláh-ról bővebben

Bahá’u’lláh, a bahá’í hit alapítója sírszentélyének bejárata (Bahji, Izrael) Nevének helyes írásmódja: Bahá’u’lláh; ékezetek nélkül: Baha’u’llah; további írásmódok: Bahaullah, Baháulláh, Bahá u lláh, Baha Ullah, Beha Ullah, Baháalláh, Baháolláh. (c) Bahá’í Nemzetközi Közösség media.bahai.org

Bahá’u’lláh élete

A „Bahá’u’lláh” név arab kifejezés, jelentése „Isten Dicsősége”. Bahá’u’lláh perzsa nemesi családból származott. 1817-ben született Teheránban, Mírzá Ḥusayn-`Alí Núrí néven.

Édesapja a sah egyik minisztere volt. Gyermekkorában gazdagság, kényelem és elegancia vette körül. A nemesi szokásoknak megfelelően nem iskolába járt, hanem otthon tanulta meg az iszlám fő tanításait, irodalmat és költészetet, kalligráfiát (szépírást), lovaglást, vívást. Már gyermekként rendkívüli, vele született tudással rendelkezett. Az emberek csodálták széles látókörét, gondolatainak mélységét, kivételes logikáját és világos érvelését. Csak hétéves volt, amikor apját képviselte egy vitában az udvar előtt, és megnyerte a pert. Ennek dacára szerény, kedves és együttérző volt.

Szerette a természetet, inkább vidéken tartózkodott, mint a sah udvarában. Gazdagságát a szegények és szükségszenvedők megsegítésére fordította. Korán megnősült. Felesége szintén gazdag családból származott, de hasonlóan jótékony lélek volt. A környékbeliek a „szegények anyja és atyja” névvel illették őket. Amikor édesapja meghalt, Bahá’u’lláh-nak felajánlották a miniszteri tisztséget, de Ő ezt elhárította.

Azon szobának ablaka, ahol Bahá’u’lláh elhunyt (Bahji, Izrael) © Bahá’í Nemzetközi Közösség media.bahai.org

Származásából eredő kivételezett helyzete megszűnt, amikor bejelentette, hogy ő is a Báb hitét vallja. 1844-ben Mullá Husayn adta át Néki a Báb üzenetét. Azonnal felismerte a Báb igazságát és attól kezdve teljes szívvel támogatta az új Hit terjesztését. Bár Bahá’u’lláh és a Báb nem találkoztak személyesen, mégis állandó levelezésben és titokzatos szellemi kapcsolatban álltak egymással. Bahá’u’lláh gondoskodott a Báb mártírhalála után földi maradványainak megszerzéséről és évtizedeken át tartó elrejtéséről is.

Minden erejével segítette az üldözött bábíkat, míg a sah elleni merénylet után 1852-ben Őt Magát is börtönbe nem vetették, a hírhedt Fekete Verembe. Itt, ilyen méltatlan körülmények között részesült abban a misztikus élményben, mely rádöbbentette, hogy Ő Maga az, „Kit Isten ki fog nyilvánítani”, Kinek eljövetelét a Báb megjövendölte. Bahá’u’lláh így ír erről később: „Én is csak olyan voltam, mint a többi ember, kerevetemen szunnyadozva, mikor ím, a Mindenek Felett Dicsőséges szellői kezdtek susogni felettem, és megtanítottak minden elmúlt dolgok titkára. Ez nem tőlem ered, hanem Attól, Aki a Mindenható és Mindentudó.”

Négy hónap vádemelés nélküli őrizet után Bahá’u’lláh-t kiengedték a börtönből. Először Bagdadba száműzték, ahol 1863-ban nyilvánosan bejelentette küldetését, – innen Konstantinápolyba, majd Drinápolyba és végül a szentföldi Akkóba, ahová már rabként érkezett meg 1868-ban.

Bahá’u’lláh háza Takurban (Mázindarán, Irán). Ettől a házától is megfosztották és 40 éves bebörtönzésre kényszerült Kijelentése miatt. (c) Bahá’í Nemzetközi Közösség media.bahai.org

Drinápolyból és Akkóból levelek sorát intézte kora uralkodóihoz, melyekben megjósolta az emberiség egyesítését és a világcivilizáció kialakulását. Felszólította a XIX. század királyait, császárait és elnökeit, hogy simítsák el ellentéteiket, csökkentsék hadifelszereléseiket és szenteljék energiájukat a világbéke megalapozásának. Földi élete utolsó 13 évét Bahá’u’lláh a tágas Bahji udvarházban töltötte, melyet fia, ’Abdu’l-Bahá bérelt ki Számára.

Az utolsó években Bahá’u’lláh négyszer látogatott el Haifába és a Kármel hegyen verte fel sátrát. A köves hegyoldalon megmutatta ‘Abdu’l-Bahának azt a helyet, ahol a Báb földi maradványait kell majd eltemetni. Ezen a helyen áll ma a Báb szentélye, Haifa jelképe és a gyönyörű teraszok központja. Bahá’u’lláh 1892. május 29-én, hajnali 3 óra körül hunyt el. Akkó harangjai és minaretjei, melyek 24 évvel korábban az ottlakókat a száműzöttek megérkezésére figyelmeztették, most halálát siratták, és zokogó sokaság vándorolt a Bahji udvarházhoz. Egyhetes gyászt tartottak, mely során kiemelkedő személyiségek és kormánytisztviselők rótták le kegyeletüket. A török szultánnak táviratot küldtek a következő szöveggel: „Bahá Napja lenyugodott.”

Bahá’u’lláh valószínűleg ebben az Akkó melletti kertben nyilatkoztatta ki a Ridván Kert Tábláját (c) Bahá’í Nemzetközi Közösség media.bahai.org

Bahá’u’lláh így ír A Legszentebb Könyvben e napról:

„Ne csüggedjetek, ó, földnek népei, mikor szépségem napja lenyugszik, és frigysátram mennyországa elrejtezik szemetek elől. Álljatok ki, hogy továbbvigyétek Ügyemet, és magasztaljátok Szavaimat az emberek között. Mi véletek vagyunk mindenkor, és erőt adunk néktek az igazság hatalmával. Mi valóban mindenhatók vagyunk. Bárki, aki felismer Engem, az ki fog állni, és szolgálni fog Engem olyan elszántsággal, hogy a földnek és az égnek erői sem lesznek képesek céljában meggátolni.”

Bahá’u’lláh kinyilatkoztatásán alapul a bahá’í hit, mely a legfiatalabb független világvallás.

Ki Bahá’u’lláh a más vallásúak számára?

Bahá’u’lláh minden korszak és vallás Megígértje, a keresztények számára Bahá’u’lláh az „Atya dicsőségében” visszatért Jézus Krisztus, a zsidóknak az „Örökkévalóság Atyjának” testetöltése, a „tízezer szenttel” alászállt „Seregek Ura”, a muzulmánok számára „az Ítélet Napja, Isten Napja” (a síita iszlámnak Husszein imám visszatérése; a szunnita iszlámnak „Isten Lelke” [Jézus Krisztus] alászállása), a zoroasztriánusoknak megígért Sháh-Bahrám, a buddhistáknak az ötödik Buddha (az Egyetemes Emberiség Buddhája, a Maitreya Buddha), a hinduknak Krisna reinkarnációja.

Bahá’u’lláh sírszentélye (Bahji, Izrael) Nevének helyes írásmódja: Bahá’u’lláh; ékezetek nélkül: Baha’u’llah; további írásmódok: Bahaullah, Baháulláh, Bahá u lláh, Baha Ullah, Beha Ullah, Baháalláh, Baháolláh. (c) Bahá’í Nemzetközi Közösség media.bahai.org

Panorámakép Bahá’u’lláh sírszentélyéről (Bahji, Izrael) (c) Bahá’í Nemzetközi Közösség media.bahai.org

Egy angol orientalista találkozása Bahá’u’lláh-val

Edward Granville Browne volt az egyetlen nyugati, aki írásos beszámolót hagyott a Bahá’u’lláh-val történt találkozásról.

Több utazást tett, hogy a bahá’í vallás követőivel személyesen is találkozhasson. Egy levélben így írt szándékáról:

„Igyekeztem olyan pontos beszámolót adni a bahá’í hit fejlődéséről, amennyire csak tőlem telik, mivel ez a legfontosabb eseménynek tűnt számomra a kereszténység és az iszlám felemelkedése óta. Kötelességemnek érzem, valamint örömmel ajánlom honfitársaim figyelmébe Bahá’u’lláh tanításait. Most mennyire örülnénk, ha Krisztus életének korai szakaszáról több ismeretünk lenne. Most már lehetetlen erről többet megtudni, de a bahá’í hit esetében ez igenis lehetséges. Félek, ha elhanyagoljuk, ami ma lehetséges, akkor egy napon, ha bahá’í hit elterjed, és az emberek szeretnének megalapítójáról többet megtudni, már késő lesz.”

Edward Granville Browne a következőt írta a Bahá’u’lláh-val történt első találkozója után:

„Azon emlékezetes nap reggelén, mikor a Szentföldre, Bahjiba érkeztem, abba a házba irányítottak, ahol Bahá’u’lláh 40 éves bebörtönzése és száműzetése után szabadon élhetett. Kísérőm szobákon vezetett keresztül, majd egy függöny ellőtt megállt, mire én levettem cipőmet. Egy gyors kézmozdulattal félrehúzta a függönyt. Beléptem…

Bár homályosan tudtam, hová megyek, és Kit fogok látni, eltelt egy-két másodperc, mire a csodálat és tisztelet érzésével rádöbbentem, hogy a szoba nem volt üres. A sarokban, ahol a kerevet a falhoz ért, egy méltóságteljes, tiszteletreméltó személy ült… A megpillantott arcot soha nem fogom elfelejteni, habár leírni nem tudom. Úgy látszott, hogy átható tekintetű szeme a lélek mélyéig hatol; szemöldökein hatalom és fenség honolt… Felesleges volt, hogy megkérdezzem, Ki előtt állok, midőn meghajoltam Előtte, Aki a középpontja egy olyan szeretetnek és odaadásnak, amelyet királyok hiába irigyelnek, és amelyért császárok hiába epekednek! Lágy, méltóságteljes hang kínált üléssel, majd így folytatta:

»Dicsőség Istennek, hogy ideérkeztél! … Te eljöttél, hogy meglátogass egy rabot és száműzöttet… Mi csupán a világ javát és a nemzetek boldogságát akarjuk, hogy az emberek egy hitben egyesüljenek, és minden ember testvére legyen egymásnak, hogy megerősítessék a szeretet és az egység köteléke az emberek között; hogy a vallások közötti különbségek eltűnjenek, és a faji előítéletek megszűnjenek – mi rossz van ebben? … Mégis, minden így lesz; megszűnnek ezek a pusztító háborúk és meddő viszályok, s eljő a ‘Legnagyobb béke’…« ”

Edward Granville Browne, angol orientalista, aki találkozott Bahá’u’lláh-val – közkincs, public domain

Miért volt Bahá’u’lláh tökéletes nevelő?

Részlet ‘Abdu’l-Bahá: Megválaszolt kérdések c. könyvéből

Bahá’u’lláh [18] oly időben jelent meg, amikor a perzsa birodalom a szellemi sötétség és a tudatlanság mélyére süllyedt és elmerült a legvakabb fanatizmusban.

[18 Jamál-i-Mubarak, az Áldott Szépség az a cím, mellyel itt Bahá’u’lláh-t illetik. Őt Jamál-i-Qidam, a Létet megelőző Létező vagy az Ősi Szépség néven is említik. De mi csak úgy teszünk róla említést, mint Bahá’u’lláh, mely címen Ő Nyugaton ismert.]

Az európai történetírásban biztosan olvastál részletes feljegyzéseket az elmúlt századok perzsáinak erkölcséről, szokásairól és eszméiről. Haszontalan ezek ismétlése. Röviden annyit mondunk, hogy Perzsia olyannyira lealacsonyodott, hogy az összes külhoni utazó számára sajnálkozásra adott okot az, hogy ezen ország, mely a megelőző korokban oly dicsőséges volt, és oly fejlett civilizációval rendelkezett, most ennyire lehanyatlott, romokba dőlt és összezavarodott, s hogy népe elvesztette méltóságát.

Bahá’u’lláh udvarháza, ahol 1879 szeptemberétől haláláig élt (Bahji, Izrael) (c) Bahá’í Nemzetközi Közösség media.bahai.org

Ebben az időben jelent meg Bahá’u’lláh. Apja nem az ulémák, hanem a vezírek egyike volt. Ahogyan azt Perzsia népe jól tudja, Ő iskolába sohasem járt, s nem érintkezett az ulémával és tanultakkal sem. Életének korai szakasza a legnagyobb boldogságban telt el. Társai és barátai a legmagasabb rangú perzsák voltak, bár nem tanult emberek.

Amikor a Báb kinyilatkoztatta magát, Bahá’u’lláh azt mondta: „Ez a nagyszerű Ember a Becsületesség Ura, és Benne hinni mindenki kötelessége.” Támogatta a Bábot, és sok bizonyítékát és tanúbizonyságát adta az Ő Igazságának, annak ellenére, hogy az államvallás ulémái arra kényszerítették a kormányt, hogy szembeszálljon Vele, és ellenálljon Neki, Oly rendeleteket adtak ki, melyek megparancsolták követőinek lemészárlását, kifosztását, üldözését és eltávolítását. Az összes tartományban elkezdték gyilkolni, megégetni, kifosztani az újonnan megtérteket, sőt még az asszonyokat és gyermekeket is bántalmazták. Mindezek ellenére Bahá’u’lláh a legnagyobb szilárdsággal és erővel hirdette a Báb igéjét. Egy pillanatig sem rejtőzködött el; nyilvánosan forgott ellenségei között. Azzal foglalkozott, hogy bizonyítékokat és bizonyságokat mutasson fel, és mint Isten Szavának Szószólóját ismertek. Sokszor és sokféleképpen érték őt a legszörnyűbb csapások, és minden pillanatban a mártírhalál kockázatát vállalta.

Láncra verték és egy föld alatti börtönbe zárták. Tetemes vagyonát és örökségét elrabolták és elkobozták Tőle. Négy ízben száműzték országról országra, és csak a „Legnagyobb Börtönben” lelt nyugalomra. [19 Először Bagdadba száműztek, onnan Konstantinápolyba, majd Adrianápolyba, Akkóban pedig 1868-ban zárták a Legnagyobb Börtönbe.]

Mindezek ellenére egy pillanatra sem szűnt meg hirdetni Isten Ügyének nagyszerűségét. Oly erényt, tudást és eszményt testesített meg, hogy csodálat tárgyává vált Perzsia népe számára. Ez olyannyira így volt, hogy Teheránban, Bagdadban, Konstantinápolyban, Ruméliában, de még Akkóban is a tudósok és tanult emberek, akik csak színe elé járultak, akár barátként, akár ellenségként, megkapták a számukra leginkább kielégítő és meggyőző választ, bármiféle kérdést tettek is fel. Mindannyian gyakorta tanúsították, hogy Ő minden erényét tekintve egyedülálló és kivételes.

Bahá’u’lláh sírszentélyének bejárata (c) Bahá’í Nemzetközi Közösség media.bahai.org

Gyakran megesett, hogy Bagdadban bizonyos mohamedán ulémák, zsidó rabbik és keresztények találkoztak európai tudósokkal egyazon áldott összejövetelen: mindegyiküknek voltak kérdéseik, és habár ők mind különböző kulturális háttérrel bírtak, mindannyian kielégítő és meggyőző választ kaptak, és megelégedve távoztak. Még Karbila és Najaf ulémái is kijelöltek egy bölcs embert, akit képviseletükben Hozzá küldtek; a neve Mulla Hassan Amú volt. Az Ő Szent Színe elé lépett, és számos kérdést tett fel az uléma nevében, melyeket Bahá’u’lláh megválaszolt. Azután Hassan Amú ezt mondta: „Az uléma habozás nélkül felismeri és elismeri Bahá’u’lláh tudását és erényét, és tagjai egyhangúan meg vannak róla győződve, hogy Neki semmilyen tudásban sincs párja vagy akár Vele egyenlő; és az is nyilvánvaló, hogy soha sem tanult és e tudást nem tanulás útján szerezte; de az ulémák mégis azt mondják: Ezzel nem vagyunk megelégedve, nem ismerjük el az Ő küldetésének valódiságát bölcsességének és becsületességének erénye alapján. Ezért mi arra kérjük őt, hogy tegyen csodát nekünk azért, hogy megelégítse és megnyugtassa szívünket.”

Bahá’u’lláh így válaszolt: „Habár nektek nincs jogotok ezt kérni, hiszen Isten teheti próbára az ő teremtményeit, és nem azok Istent, mégis Én megengedem és elfogadom ezt a kérést. De Isten Ügye nem színházi előadás, melyet óránként játszanak, melyből mindennapra egy új változat kérhető. Hiszen ha így lenne, akkor Isten Ügye holmi gyerekjátékká válna.”

Bahá’u’lláh sírszentélye (Bahji, Izrael) (c) Bahá’í Nemzetközi Közösség media.bahai.org

„Az ulémának ezért aztán össze kell gyűlnie és egyhangúan ki kell választania egy csodát és írásba foglalni, hogy ezen csoda megtétele után nem fognak további kétséget táplálni Irányomban, és hogy mindannyian elismerik és vallani fogják majd az én Ügyem igazát. Pecsételjék le ezt az írást, és hozd azt el hozzám. Ez legyen az elfogadott próbakő: ha a csoda beteljesíttetik, akkor nem marad semmi kétségük; s ha nem, akkor Mi a csalás vádjával ítéltessünk el.” A tanult ember, Hassan Amú felállt és így felelt: „Nincs itt már mit mondani”; s azután, bár ő nem volt hívő, megcsókolta az Áldott térdét és eltávozott. Összehívta az ulémát, és átadta nekik a szent üzenetet. Azok tanácsot ültek egymás között, és ezt mondták: „Ez az ember egy varázsló; meglehet, hogy bemutat majd egy varázslatot, és akkor már nem lesz mit mondanunk.” Ezen meggyőződésüket követve nem merték tovább erőltetni a dolgot. [20 Bahá’u’lláh éles ítélőképessége ez alkalommal legyőzte ellenségei rosszindulatát, akik bizonyosan sosem jutottak volna megegyezésre abban, hogy milyen csodát is kérjenek.]

Ez az ember, Hassan Amú, számos összejövetelen tett említést erről az esetről. Miután elhagyta Karbilát, Kirmansába, majd Teheránba ment és mindenütt részletes beszámolót tartott erről, kiemelve az uléma félelmét és meghátrálását.

Röviden, Keleten összes ellenfele elismerte az Ő nagyságát, kiválóságát, tudását és erényét; és bár ellenségei voltak, Róla mindig mint a „nagyhírű Bahá’u’lláh”-ról tettek említést.

Annak idején, mikoron ez a nagyszerű Fény felemelkedett Perzsia horizontja fölé, minden ember, a miniszterek, az uléma és más osztálybeliek is rátámadtak, a legádázabb gyűlölettel üldözték, és azt hirdették, hogy „ez az ember szét kívánja rombolni a vallást, a törvényt, el kívánja nyomni a népet és a birodalmat.” Ugyanezt állították Krisztusról is. Bahá’u’lláh azonban egyes egyedül és segítség nélkül ellenállt mindannyiuknak, anélkül, hogy valaha is legcsekélyebb gyengeséget mutatott volna. Végül azt mondták: „Mindaddig, amíg ez az ember Perzsiában van, nem lesz béke és nyugalom; száműznünk kell őt, hogy visszatérjen Perzsiába a békesség.”

Erőszak alkalmazásával kényszerítették Őt arra, hogy engedélyt kérjen Perzsia elhagyására, azt gondolván, hogy ezáltal Igazsága fénye kialszik, de az eredmény igen csak az ellenkezője lett. Az Ügy felmagasztosult és lángja felerősödött. Kezdetben még csak Perzsiában terjedt, de Bahá’u’lláh száműzetése az Ügy más országokban való szétáradását is eredményezte. Azután ellenségei azt mondták: „Iráq-i-Arab [21] nincs elég távol Perzsiától; egy sokkal messzibb birodalomba kell küldenünk őt.” Ezért határozott úgy a perzsa kormány, hogy Bahá’u’lláh-t Irakból Konstantinápolyba küldi. Ez az eset újra bizonyította, hogy az Ügy a legkevésbé sem gyengült meg. Akkor azt mondták: „Konstantinápoly különféle népek s emberek átutazási és látogatási helyéül szolgál; közöttük sok a perzsa is.” Ezen okból a perzsák tovább száműzték Őt Ruméliába, de ott a láng még erőteljesebb, az Ügy pedig még magasztosabb lett. Végül a perzsák emígyen szóltak: „Befolyásától ezen helyek közül egyik sincs biztonságban; valami olyan helyre kell őt küldenünk, ahol elveszti hatalmát, s ahol családjának és követőinek a legborzalmasabb kínokat kell kiállni.” Így Akkó börtönét választották, mely külön a gyilkosoknak, tolvajoknak és útonállóknak volt fenntartva, és valójában ezek közé az emberek közé sorolták Őt. Isten hatalma azonban kinyilváníttatott: hirdették Igéjét, és akkor Bahá’u’lláh nagysága nyilvánvalóvá lett, hiszen ebből a börtönből, s ily megalázó körülmények között Ő Perzsiát egyik állapotból egy másikba emelte. Felülkerekedett minden ellenségén, és bebizonyította nekik, hogy nem képesek az Üggyel szembeszállni. Az Ő szent tanításai minden vidéket bejártak, és Ugye szilárd alapokra került.
[21 Irak; szemben Irán azon területével, amelyet akkor Iráq-i-Azar ként ismertek, ma pedig Araknak neveznek.]

Valóban, ellenségei Perzsia minden részén gyűlölettel támadtak rá, híveit bebörtönözték, bántalmazták és legyilkolták, s otthonok ezreit gyújtották fel és tették a földdel egyenlővé, minden eszközzel arra törekedvén, hogy elpusztítsák és megsemmisítsék az Ügyet. Mindezek ellenére felemelkedett a gyilkosok, tolvajok és útonállók börtönéből. Tanításai széltében-hosszában elterjedtek, és intései azok közül is sokakat megérintettek, akik leginkább telve voltak gyűlölettel, és szilárd hívőkké változtatta őket. Még a perzsa kormány is tudatára ébredt ennek, és sajnálkozott azon, ami az uléma hibájából történt.

Amikor Bahá’u’lláh megérkezett szentföldi börtönébe, a bölcs emberek felismerték, hogy az az örömhír, amit Isten két-háromezer évvel ezelőtt a Próféták nyelvén átadott, újra megnyilvánult, s hogy Isten hű maradt Ígéretéhez; hiszen néhány Próféta számára kinyilatkoztatta és átadta azt a jó hírt, hogy a „Seregek Ura a Szentföldön fog megnyilváníttatni.” Mindezen ígéretek beteljesültek; és nehezen képzelhető el, hogy ha nem ellenségei üldözése miatt, valamint számkivetettsége és száműzetése okán történik, hogyan lehetett volna Bahá’u’lláh-t arra kényszeríteni, hogy elhagyja Perzsiát és sátrát ezen szent földön állítsa fel. Ellenséget arra számítottak, hogy bebörtönzése teljes mértékig megtöri és megsemmisíti az áldott Ügyet, de ezen börtön valójában a legnagyobb segítség volt, és az Ügy fejlődésének eszközévé lett. Bahá’u’lláh isteni hírneve keletre és nyugatra is eljutott, és az Igazság Napjának sugarai beragyogták az egész világot. Dicsőség Istennek! Bár Ő fogoly volt, sátra mégis a Kármel-hegyen állíttatott fel, és a legnagyobb méltósággal mozoghatott széltében-hosszában. Minden egyes személy, barát vagy idegen, aki csak Színe elé járult, azt mondta: „Ez az ember herceg, nem pedig fogoly.”

A börtönbe érkezésekor [22] egy levelet címzett Napóleonnak [23], melyet a francia nagykövet útján küldött el. Lényege ez volt: „Kérdezd, mi a Mi bűnünk és miért vagyunk e tömlöcbe és börtönbe zárva.” Napóleon semmiféle választ sem adott. Akkor egy másik levél látott napvilágot, mely a Súriy-i-Haykalban[24] található. Ez egyszerűsítve így szól: „Ó Napóleon, minthogy nem hallgattál az Én felszólításomra, s mivel nem válaszoltál arra, birodalmad nemsokára elvétetik tőled, és te teljességgel megsemmisülsz.” Amint az ismeretes volt minden száműzött társa számára, ezt a levelet postán küldték el Napóleonnak, Cesar Ketaphakou [25] gondjaira bízva. Ennek a figyelmeztetésnek a szövege egész Perzsiát bejárta, mivel azon időben terjedt el egész Perzsiában, a Kitab-i-Haykal, és e könyv tartalmazta a levelet. Ez 1869-ben történt, és minthogy a Súriy-i-Haykal kézről kézre járt Perzsiában és Indiában, s a hívők olvasták, várták, hogy meglássák, mi is fog történni. Nem sokkal azután, 1870-ben kitört a háború Franciaország és Németország között; és bár senki sem számított Németország győzelmére, Napóleont megfutamították és megszégyenítették; megadta magát ellenségeinek és dicsősége a legmélyebb megalázottsággá változott.
[22 Adrianápoly]
[23 III. Napóleon]
[24 Bahá’u’lláh Kinyilatkoztatása után írt egyik műve]
[25 A szíriai francia konzul fia, akit Bahá’u’lláh-hoz baráti szálak fűztek]

Táblák [26] mentek más királyokhoz is, köztük volt az őfelségének, Násiri’d-Dín Sháhnak írt levél. Abban a levélben Bahá’u’lláh ezt mondta: „Hivass el engem, gyújtsd össze az ulémát, és kérj bizonyítékokat és érveket, hogy az igazság és valótlanság ismertté váljon.” Őfelsége Násiri’d-Dín Sháh elküldte ezt az áldott levelet az ulémának és azt javasolta, hogy vállalják fel ezt a küldetést, de ők ezt nem merték megtenni. Akkor ő megkért közülük hét nagyhírűt, hogy válaszoljanak a kihívásra. Egy idő után visszaadták az áldott levelet, mondván: „Ez az ember a vallás ellenzője és a sah ellensége.” Őméltósága, Perzsia sahja nagyon megdühödött, és azt mondta: „Ez bizonyítékok és érvek, valamint igazság és hazugság kérdése; mi köze van hát ennek a kormány iránti ellenségeskedéshez? Ó jaj, mily nagyra becsültük mi ezen ulémát, kik még ezt a levelet sem képesek megválaszolni.”
[26 Bahá’u’lláh üzeneteinek elnevezése]

Röviden: mindaz, ami a Királyokhoz írt Táblákban lejegyeztetett, valóra vált. Ha az 1870-es évtől kezdve összehasonlítjuk a bekövetkezett eseményeket a leírtakkal, azt találjuk, hogy minden úgy történt, ahogy azt Bahá’u’lláh előre megjósolta. Csupán néhány olyan van köztük, melynek megvalósulása a későbbiekben következett be.

Így azután idegen népek, és más olyan gyülekezetek is, melyek nem voltak hívők, sok csodás dolgot tulajdonítottak Bahá’u’lláh-nak. Néhányan úgy hitték, hogy Ő egy szent,[27] és voltak, akik még értekezéseket is írtak Róla.
[27 Valí]

Egyikük, Siyyid Dávúdí, Bagdad egyik szunnita tudósa, egy rövid értekezést írt, melyben Bahá’u’lláh néhány természetfeletti cselekedetét beszéli el. Sőt, még ma is találhatók kelet minden részén olyanok, akik bár Kinyilatkoztatásában nem hisznek, ugyanakkor Őt magát szentnek tartják, és a Neki tulajdonított csodákról mesélnek.

Összegezvén, mind a kibékíthetetlen ellenségei, mind pedig a hívei, csakúgy mint mindazok, akiket a szent helyen fogadott, elismerték és tanúsították Bahá’u’lláh nagyságát. Habár nem hittek Benne, mégis tanúságot tettek az Ő kiválóságáról, és amint beléptek a szent helyre, Bahá’u’lláh jelenléte legtöbbjükre oly hatást gyakorolt, hogy megszólalni is képtelenek voltak. Mily sokszor fordult elő, hogy legádázabb ellenségei egyike elhatározta magában: „ezt és ezt fogom mondani, amint a színe elé lépek, s ekképpen fogok vele vitába szállni és érvelni”; de amikor Szent Színe elé lépett, olyannyira ámulatba esett és összezavarodott, hogy a szava is elállt.

Bahá’u’lláh arabul sohasem tanult; nem volt nevelője vagy tanára, és iskolába sem járt. Ugyanakkor arab nyelven adott áldott magyarázatainak, akárcsak az arab Írásainak az ékesszólása és eleganciája csodálatra késztette és ámulatba ejtette a legképzettebb arab tudósokat, és mindannyian felismerték és nyilvánosan kijelentették, hogy Ő mindent felülmúló és egyedülálló.

Ha gondosan megvizsgáljuk a Tóra szövegét, azt tapasztaljuk, hogy az Isteni Megnyilvánulás sohasem mondta azoknak, akik megtagadták Őt, hogy „Bármilyen csodát is kívántok, kész vagyok azt megtenni, és alávetem magam bármilyen próbának, amit csak akartok.” De a sahhoz intézett levélben Bahá’u’lláh világosan megmondta: „Hívd össze az ulémát és hivass engem, hogy a bizonyosságok és bizonyítékok feltárulhassanak.” [28 vö. a 19. lábjegyzettel; Azzal, hogy ilyen nagy jelentőséget tulajdonít Bahá’u’lláh jó ítélőképessége ezen példájának, ‘Abdu’l-Bahá azt kívánja kihangsúlyozni, hogy mennyire hiábavaló a csodákat úgy tekintenünk, mint az Isteni Megnyilvánulások igazságának bizonyítékai. Lásd még a „Csodák” c. fejezetben.]

Bahá’u’lláh ötven éven keresztül hegyként állt szemben ellenségeivel: mindannyian meg akarták semmisíteni Őt, és elpusztítására törekedtek. Ezerszer eltervezték, hogy keresztre feszítik és elpusztítják Őt, s ezen ötven év alatt állandó veszélyben élt.

Napjainkban Perzsia a hanyatlás és romlottság oly állapotában van, hogy minden értelmes ember, aki felfogja az ügyek valódi állását, legyen bár az perzsa vagy idegen, felismeri, hogy az ország előrehaladása, civilizációja és újjáépülése ezen kimagasló Személyiség tanításainak hirdetésétől és alapelveinek kifejlődésétől függ.

Krisztus, az Ő áldott napjaiban, igazából csak tizenegy embert tanított: ezek legkiválóbbika Péter volt, aki mégis, mikor próbára tették, háromszor tagadta meg Krisztust. Ennek ellenére Krisztus Ügye később az egész világon szétterjedt. Napjainkban Bahá’u’lláh lelkek ezreit tanította, akik a kardcsapás lesújtó fenyegetése alatt a magas egekbe kiáltották „Ya-Bahá’u’l-Abhá”[29], és a megpróbáltatások tűzében orcájuk akár az arany, úgy fénylett. Akkor gondolkozz el azon, mi fog még a jövőben történni.
[29 A bahá’iok hitbeli kijelentéseként használt felkiáltás, szó szerint azt jelenti: „Ó, Te a Legdicsőbb Dicsősége”.]

Végül, igazságosnak kell lennünk és fel kell ismernünk, micsoda Nevelő volt ez a Dicsőséges Lény, mily csodálatos jeleket nyilvánított ki, s milyen erő és hatalom valósult meg Általa a világban.

Bahá’u’lláh fényképéről

A bahá’í-ok mély tisztelettel kezelik a Bahá’u’lláh-ról és a Bábról készült fényképeket valamint festményeket és nem tartják illőnek ezek nyilvános helyekre történő kitevését, beleértve az internetet is. Gyakran használják viszont a sírszentélyeik fényképét a Bahá’u’lláh-ra és a Bábra való utalás méltóbb kifejezéseként.

A bahá’í-ok a 9 napos zarándoklat során a Bahá’í Archívumban láthatják a Bahá’u’lláh-ról készült két fotó egyikét.

Nem példa nélküli a vallástörténelemben, hogy az alapítót olyan egyedülálló tisztelet övezi, amellyel nem lenne összhangban a vallásalapító személyének egy képpel való azonosítása: A kereszténységben sem ábrázolták Jézust egészen a III. századig, míg az iszlámban a mai napig nincs emberábrázolás a mecsetekben.

Bahá’u’lláh fényképe – a bahá’í-ok szerinti méltó hivatkozás (c) Bahá’í Nemzetközi Közösség media.bahai.org

A Bahá’u’lláh fényképét tartalmazó ládikó a Nemzetközi Bahá’í Archívumban (balra). A két másik ládikóban a Bahá’u’lláh-ról és a Bábról készült festmény látható. (c) Bahá’í Nemzetközi Közösség media.bahai.org