A magyarországi újságok 1852-től számolnak be a bahá’í hitről. 1913-ban Budapest vendége volt ‘Abdu’l-Bahá. A II. világháború és a kommunizmus által szétvert közösség az 1980-as évektől szerveződött újjá.

Bahá’u’lláh és az uj korszak, az első nyomtatott magyar nyelvű bahá’í könyv belső címlapja. AZ 1933-ban megjelent könyvet fordította Steiner György győri eszperantista. Az előszót Vámbéry Rusztem, Vámbéry Ármin unokája és Martha Root írta. © Magyarországi Bahá’í Közösség www.bahai.hu

Az Érdekes Újság fényképe ‘Abdu’l-Bahá és csoportjáról

Kapcsolódó oldalak:
Röviden és bővebben Abdu’l-Bahá magyarországi látogatásáról
Vámbéry Ármin levele ‘Abdu’l-Bahához
Régi újságcikkek 1852-től
Leo Karczag budapesti emlékei ’Abdu’l-Baháról
A bahá’í hit világtörténete 1. rész 14:13 perc (13MB); 2. rész. 41:40 perc (38MB)

Rövid kronológia: a bahá’í hit Magyarországon

Bahá’í-ok az Országos Bahá'í Központban (Budapest 2005) © Magyarországi Bahá’í Közösség

1852: A magyarországi újságok beszámolnak a Báb és követőinek kegyetlen üldöztetéséről, majd Bahá’u'lláh száműzéséről.

1900 körül: Két orientalista, Goldziher Ignác és Vámbéry Ármin keleti látogatásaik nyomán írásaikban bemutatják a bahá’í hitet.

1906: Bethlen Aurélia grófnő kijelenti magát bahá’í-nak az Egyesült Államokban. Valószínűleg ő az első magyarországi származású hívő.

1912: Két hosszabb cikk jelenik meg Stark Lipót tollából a hitről.

A Nemzeti Múzeum, ahol `Abdu’l-Bahá előadást tartott 1913. április 14-én (c) Magyarországi Bahá'í Közösség www.bahai.hu1913. április 9-18.: Budapesten tartózkodik `Abdu’l-Bahá, Stark Lipót meghívására. Előadásokat tart a Nemzeti Múzeumban és a Régi Képviselőházban, valamint találkozik a közélet képviselőivel, pl. gróf Apponyi Alberttel és Goldziher Ignáccal. Nádler Róbertet `Abdu’l-Bahá személyisége annyira megihleti, hogy képet fest róla. Vámbéry Ármin `Abdu’l-Bahával való találkozása után levélben leírja egyetértését tanításaival, és felajánlja szolgálatait, így őt tekintjük az első magyarországi bahá’í hívőnek. `Abdu’l-Bahá kifejezi reményét, hogy “Budapest lészen egyik középpontja Kelet és Nyugat egyesülésének” és “ebből a helyből fog szétáradni a világosság más helyek felé.” Röviden és bővebben Abdu’l-Bahá magyarországi látogatásáról »

Renée Szántó-Felbermann, a budapesti bahá'í közösség egyik szervezője és az első Helyi Szellemi Tanács titkára (c) Baha'i Publishing (Egyesült Királyság)1926, 1933: Martha Root amerikai utazó bahá’í tanító találkozik az ‘Abdu’l-Bahával megismerkedett magyarokkal. Magyarra fordíttatja Esslemont: Bahá’u’lláh és az Új Korszak című könyvét. Mivel angolul és eszperantóul beszélt, így kevés embert ért el.

1937: Németül is tudó utazó tanítók érkeznek az Egyesült Államokból, Ruhangiz Bolles és lánya, Jeanne személyében. A Kossuth téri Gröbel panzióban tartanak összejöveteleket. A közösség létszáma a következő két évben 14-re emelkedik.

1939: Bertha Matthiesen utazó tanító segítségével egy bahá’í intézményt, Helyi Szellemi Tanácsot választanak, melynek titkára Renée Szántó-Felbermann lett.

1950: Hatósági nyomásra megszűnik a II. világháború alatt meghurcolt közösség.

Szász Eta, aki 1965-ben jelentette ki magát bahá'í-nak (c) Magyarországi Bahá'í Közösség www.bahai.hu1965: Szász Eta kijelenti magát bahá’í-nak, így újra gyarapodik a közösség.

1980-: Külföldi bahá’í-ok letelepedése.

1987-: Az enyhülő helyzet miatt a közösség újra szervezése és terjedése.

1990.: A budapesti Helyi Szellemi Tanács (újra)választása. Ez évben a magyarországi közösség mintegy 70 tagot számlált.

1992.: Az Országos Szellemi Tanács megválasztása.

1993.: Nemzetközi konferencia `Abdu’l-Bahá látogatásának 80. évfordulóján a Nemzeti Múzeumban.

Az `Abdu’l-Bahá látogatásának 80. évfordulóján ültetett fa előtt álló emléktábla a Nemzeti Múzeum parkjában (c) Magyarországi Bahá'í Közösség www.bahai.hu2001.: Országos Bahá’í Központ megnyitása Budapesten a Ferenciek tere 3. alatt (A megnyitóról angolul »). Debreceni Bahá’í Központ megnyitása a Vásáry István utca 4. alatt.

2003. július 2.: A bahá’í hit magyarországi jelenlétének 90. évfordulójának alkalmából koncertet ad a Bahá hangjai 180 fős nemzetközi kórus a Kongresszusi Központban. Bővebben angolul »

2009. október 12.: Parlamenti felszólalás az iráni bahá’í kisebbség emberi jogaiért Bővebben »

2010. október 19.: Második parlamenti felszólalás a legnagyobb iráni nem-muszlim vallási kisebbség, a 300 ezer fős iráni bahá’í kisebbség emberi jogaiért Bővebben »

2013.szeptember 14.: A bahá’í-ok a hit 100. évfordulóját ünnepelték Magyarországon. Bővebben »

Vissza a magyarországi történelem tartalomjegyzékéhez

A bahá’í hit története Magyarországon, 1852-2011

Forrás és lábjegyzetes formátum: A bahá’í hit magyarországi történetének és nemzetközi jellegének vázlatos összefoglalója ,

Az első említések és az első hívő

A bahá’í hitről az első említés a Magyar Hírlap 1852. október 27-i számában található „Persia műveltségi történetéhez” címszó alatt, amelyben Von Goumoens csk. k. kapitány számol be az Iránban látott bahá’í-üldözés rettenetes eseményeiről.[1]

Az első magyar származású bahá’í Bethlen Aurélia, egy Amerikában élő magyar grófnő volt, aki 1906-ban vette fel a bahá’í hitet.[2]

1913: ‘Abdu’l-Bahá budapesti látogatása

A bahá’í hit magyarországi történetének meghatározó pillanata volt ’Abdu’l-Bahá, a Hit alapítójának, Bahá’u’lláh Fiának magyarországi látogatása 1913. április 9-18. között.

’Abdu’l-Bahá hatvankilenc éves korában, 1913. április 9-18. között látogatott Budapestre, a Teozófiai Társulat főtitkárának, Start Lipótnak a meghívására. Két olyan kijelentést tett, amelyek különösen manapság tűnhetnek fontosnak: „Budapest lészen egyik középpontja Kelet és Nyugat egyesülésének”, illetve „ebből a városból fog szétáradni a világosság más helyek felé”.

Minden nap jöttek látogatók ’Abdu’l-Bahához és Ő beszélt a Kelet és Nyugat szellemi egységéről. Germanus professzor, a neves orientalista fiatal török diákok egy csoportját vitte el Hozzá. ’Abdu’l-Bahá tökéletesen beszélt törökül, és a diákok csodálkoztak nyelvtudásán. Reményét fejezte ki, hogy Kelet és Nyugat újra egyesülnek majd. Hangsúlyozta, hogy a valóságban nem létezik Kelet és Nyugat, hiszen minden egyes pont a másikhoz képest Kelet és Nyugat is lehet. Ezért, mondta ’Abdu’l-Bahá, nagyon örül, hogy Magyarországra látogathat, mert ez az ország az irányadó a Kelet fejlődésében, és itt egyesül a nyugati kultúra a keleti szívélyes vendéglátással.

Április 11-én este ’Abdu’l-Bahá a régi Parlament épületében (ma Olasz Kultúrintézet, Bródy Sándor utca) több mint ezer ember előtt tartott beszédet. Martha Root, a bahá’í hit utazó tanítója így írt az estéről: „A hallgatóságnak bemutatta nagy szent perzsa tudóst – mellette állván – Giesswein prelátus. És mikor utóbb jobboldalt melléállt Goldzieher tanár, a közönség spontán tapsviharban tört ki, átérezve annak mély szimbolikus értelmét, hogy ott látta együtt, amint egymás kezét fogták, három nagy világvallás képviselőit: a magas állású katolikus főpapot, a nagynevű zsidó orientalistát, és a bahá’í mozgalom lelkes hirdetőjét. … Ráéreztek, bár tán tudatosan nem értették, hogy ott állván a katolikus főpap és a zsidó keletkutató között, ’Abdu’l-Bahá ezen két nagy vallás megbékélését jelképezte. Minden ülőhely foglalt volt, sokan álltak a galériában, folyosókon és még az utcán is. A hallgatóság Bahá’u’lláh-nak az emberiség egységére vonatkozó tanítását reprezentálta. A Parlament tagjai, filozófiai és filológiai társaságok tagjai, egyetemi professzorok, művészek, katolikus papok, anglikán papok, modern vallási mozgalmak, női mozgalmak képviselői, eszperantisták, és különböző nemzetek és fajok voltak jelen.”[5]

Április 12-én vendégül látta sok barátját a Ritz hotelben. Egyikük, a Magyar Turáni Társaság alapítója, meghívta ’Abdu’l-Bahát, hogy tartson beszédet a Nemzeti Múzeumban. ’Abdu’l-Bahá beszélt Turán magas kultúrájáról, és arról, hogyan pusztult el, a vallási egyet nem értés és konfliktusok következtében. Amikor megkérdezték, hogy melyik hely lesz a béke központja, ’Abdu’l-Bahá azt válaszolta, „az az ország, amelyben először megteremtik a béke kívánalmait, az lesz a béke központja.”

Tartózkodásának utolsó napjaiban ’Abdu’l-Bahá sok előkelő ember otthonába nyert meghívást. Egyikük gróf Apponyi Albert volt. A gróf elmagyarázta ’Abdu’l-Bahának, hogy az õ célja is egy szilárd béke megteremtése, amely az igazságon, a lélek békéjén nyugszik és nem előreláthatatlan politikai változások szerencséjén. ’Abdu’l-Bahának ezt mondta: „Magyarország mindig is azon konfliktusok középpontjában állt, amelyek az elmúlt évszázadban megrázták a világot. És ha van egy nemzet, amelynek érdeke egy új rend felállítása, amely törvényen és nem erőszakon, összhangon és együttműködésen, és nem rivalizáláson alapul, ha van egy nemzet, amelynek különlegesen fontos, hogy ez a béke megteremtődjön és megerősödjön, akkor az a magyar.”

’Abdu’l-Bahá életében mindössze kétszer engedte meg, hogy lefessék. Budapesti tartózkodása alatt Nádler Róbertnek, a Királyi Művészeti Akadémia festészet professzorának ült háromszor modellt annak kérésére.

A festő később így emlékezett vissza: „Amikor ’Abdu’l-Bahát láttam, már hetvenedik évében járt. Elragadó egyénisége mély benyomást tett rám és nagyon szerettem volna vonásait ecsettel megörökíteni. Beleegyezett, hogy eljön a műterembe, de mondta, hogy csak kevés időt tud rám szentelni, mert igen elfoglalt. Nem győztem csodálni az arcán a tökéletes béke, tiszta szeretet és végtelen jóakarat kifejezését. Mindent oly jóságos világításban látott, mindent szépnek talált, úgy a város külső életét, mint lakóinak lelkét. Dicsérte városunk fekvését, a várost, szelő nagyszerű Dunát, a jó vizet, a jó embereket. Oly szép gondolata volt! Megihletett és mert tudtam, hogy nincs sok időm, teljes koncentrációval dolgoztam.”[6]

Április 18-án ’Abdu’l-Bahá és kísérete vonattal indult tovább Magyarországról. Számos odaadó barátja gyűlt össze a pályaudvaron, hogy búcsút intsenek nekik. ’Abdu’l-Bahá azt mondta, hogy amíg Budapesten tartózkodott, egy lángot gyújtott meg, és minden meg fog változni, amikor ennek a lángnak a fénye mindenki számára látható lesz.

Elmagyarázta, hogy egy fa eredete csak egy kis mag, de ha ez fejlődik, és elkezd növekedni, gyönyörű gyümölcsöt fog hozni. Biztosította a jelenlévőket arról, hogy ha kellőképpen kiállnak a szent Tanítások szolgálatára, akkor a Mindenható Seregei a segítségükre sietnek, Isten Ügye előre fog haladni Magyarországon, és győzedelmesek lesznek.

’Abdu’l-Bahá és Vámbéry Ármin

A Star of the West[7] tanúsága szerint Vámbéry Ármin ’Abdu’l-Bahá budapesti látogatása alatt „kétszer találkozott Vele, és egyszer a szállodában is felkereste, ’Abdu’l-Bahá látogatását viszonzandó. Keleti nyelvismerete, kiváltképp  perzsa, arab és török tudása csodálatos volt… Az ’Abdu’l-Bahával folytatott beszélgetése alatt ezt mondta: ’Már sok éve követem a tanításaidat, és mindig szerettem volna találkozni Veled. Mindennél jobban csodálom a bátorságodat, hogy ilyen idős korban mindent hátrahagytál, és a világban utazol, terjeszteni emberies alapelveidet. Nagyszerű munkát végzel. Munkádat siker fogja koronázni, mert őszinteséged, megingathatatlan hited és magas ideáljaid rányomták bélyegüket a világ gondolkodóinak elméjére.’ Utolsó szavai, amint dolgozószobájában és könyvtárában elbúcsúzott ’Abdu’l-Bahától, ezek voltak: ’Remélem, hallok majd Rólad. Kérlek, mikor hazatérsz keletre, küldd el nekem Atyád Írásait és Értekezéseit, és mindent meg fogok tenni azért, hogy terjesszem őket Európában. Minél jobban terjednek ezen alapelvek, annál közelebb kerülünk a Béke és Testvériség korához.’” [8]

Valamivel később Vámbéry Ármin ezt a levelet küldte ’Abdu’l-Bahának:

Ezt az alázatos írást küldöm ’Abdu’l-Bahá szent és áldott jelenlétének, a minden Tudás középpontjának, aki ismeretes az egész világon, s akit szeret a egész emberiség. Óh, Te nemes barátom, aki Vezetéseddel ajándékozod meg az emberiséget, életem legyen a Te áldozatod! Szeretett leveled, amelynek írásával leereszkedtél szolgádhoz, valamint a szőnyeg, amellyel megajándékoztál, hibátlanul eljutottak birtokomba. Az időt, amelyet Magasságod jelenlétében töltenem megengedett s a Te Jelenléted áldásának emlékét szolgád emlékezete mindenkor híven fogja megőrizni. Vágyakozom az idő után, amikor ismét együtt lehetek Veled.

Bárha az Iszlámnak számos országát és városát jártam be, még soha sehol nem találkoztam oly magasztos jellemmel és oly nemes egyéniséggel, sőt hiszem, hogy sehol nem találhatom fel mását. E tulajdonságaidtól remélem, hogy Eszményeidet és Törekvéseidet siker fogja koronázni, s mindenképpen jó eredményeket fognak megérlelni, mert az eszmények és cselekedetek mögött könnyen felismerhető az emberiségnek örök jóléte és boldogsága.

Hogy közvetlenül nyerjen tudomást és szerezzen tapasztalatokat, e szolgád különböző vallások követőinek sorába lépett. Sorjában voltam: zsidó, keresztény, mohamedán és Zoroaszter követője. Ezekből a tapasztalatokból megtanultam, hogy a különböző vallásfelekezetek híveinek nincs jobb dolga, mint hogy egymást gyűlöljék és kiátkozzák; sőt mi több, tudatára ébredtem, hogy mind e vallások világi uralkodók kezében a zsarnokság és elnyomatás eszközeivé váltak, s ilyenképpen az emberiség rombolásának voltak okozói.

Ha ezeket a kártékony eredményeket szemügyre vesszük, mindenkinek Nemes Személyiséged mellé kell állania és örömmel kell fogadnia az Egyetemes Vallás jelentős megalapítását, úgy, miként az Törekvéseidben megnyilatkozik.

Távolból szerencsés voltam hajdan megláthatni Kitűnőséged Atyját, lelki szemeim előtt most testet öltött Fiának Személye és csodálattal teltem el.

A legnagyobb tiszteletet és odaadást juttatom kifejezésre Kiválóságod Elvei és Céljai iránt, s ha a Mindenható hosszú élettel ajándékoz meg, minden körülmények közt szolgálni fogom tanításodat.

Ezért könyörgök és imádkozok szívem mélyéből.

Szolgád: Vámbéry” [9]

Vámbéry Ármin 1913. szeptember 15-én  elhunyt. A bahá’í hit őt tekinti az első magyarországi bahá’í hívőnek.

A bahá’í hit tanítói Magyarországon az 1920-as 30-as években

A Hitet az 1920-as években elsősorban az USÁ-ból, illetve német nyelvterületről érkező tanítók kezdték tanítani, akik a harmincas évek végéig nagy szerepet játszottak a kialakuló magyarországi közösség létrehozásában:

  • Martha Root, a Hit kiemelkedő tanítója, a világ számos területén tanított. Az ő tevékenysége nyomán lett a harmincas években bahá’í Mária román királyné, Viktória angol királynő unokája.[10]
  • Ruhangiz Bolles és Jeanne Bolles: anya és lánya, általában együtt tanítottak.
  • Marion E. Jack: 1933-ban járt Budapesten; a bahá’í hitben elsősorban a Bulgáriában végzett tanítási munkájáról ismert.
  • Louise Gregory: 1926-27-ben járt Budapesten.
  • Bertha Matthiesen: 1937 és 1939 tartózkodott sokat Magyarországon – ebben az időben történt a legtöbb kijelentés, és alakult meg az első budapesti Helyi Szellemi Tanács.
  • Emeric Sala (Szalavetz Imre): erdélyi születésű, magyar származású kanadai bahá’í, 1948-tól az akkor megalakult Kanadai Országos Szellemi Tanács tagja. 1933-ban és 1937-ben látogatott Budapestre.
  • Lorol Schopflocher: 1937 március-áprilisban járt Budapesten.

Mivel a fenti tanítók angolul, illetve németül beszéltek, tevékenységüket természetszerűleg arra a közegre fókuszálták, ahol meg tudták magukat értetni: a budapesti értelmiségre. Az akkori budapesti értelmiség jelentős része zsidó, illetve zsidó származású volt; közülük kerültek ki az első bahá’iok is.

A tanítók eszperantó és angol nyelvű klubokban, feminista összejöveteleken beszéltek elsősorban, de nagyobb előadásokat is tartottak, pl. 1933-ban Martha Root „egy egyetemen” 600 ember előtt beszélt.[11]

Az első hívő 1920 után; szimpatizánsok, segítők

A kiterjedtebb tanítási tevékenység 1926-ban, Martha Root budapesti tartózkodásával kezdődött. Megismertette a Hitet Vámbéry Ármin egyik unokájával, Vámbéry Györggyel (Budapest, I., Bérc u. 9.), és Szirmai Irmával (Budapest, Perczel Mór u. 2.).[12]

 

  • Vámbéry György 21 éves volt ekkor, és Martha Root tanításának eredményeként jelentette ki magát.[13] Őt tekintjük a második magyarországi bahá’ínak. 1928-ban, fiatalon halt meg.[14]

 

Szirmai Irma a Feminista Klub alelnöke volt. Bár maga nem lett bahá’í, szimpatizált a Hittel[15], és 1926-tól a harmincas évek második feléig rendszeresen a bahá’iok rendelkezésére bocsátotta a lakását, összejövetelek céljára.

A bahá’í hittel szimpatizáló, és a bahá’iokat aktívan segítőként kell megemlíteni Dr. Nádler Róbertet (lásd feljebb), Szántó Menyhértet[16] (ny. helyettes államtitkár) és családját, Stark Lipót (lásd feljebb) családjának egyes tagjait, valamint Marczali Polit (Marczali Henrik történetíró lányát).

Az 1930-as évek elején Goldzieher Ignác is több előadást tartott a bahá’í hitet megismertetendő.[17]

Az első magyar nyelvű bahá’í könyv, J. E. Esslemont: Bahá’u’lláh és az új korszak

1931-33 között Martha Root kezdeményezésre fordította le Steiner György győri eszperantista J.E. Esslemont: Bahá’u’lláh és az új korszak (Bahá’u’lláh and The New Era) című könyvét, amely általános bemutatást ad a Hitről és annak tanításairól. Ez volt az első nagyobb lélegzetű, magyarul is megjelent mű a bahá’í hitről.[18] A könyvhöz az előszót Vámbéry Rusztem, Vámbéry Ármin unokája írta, a művet Szirmai Irma és Szimonidész Lajos[19] lektorálta. Utóbbi a fordításban is részt vett.

  • Steiner György 1931-ben jelentette ki magát.[20] 1934-ben elhunyt.

Elhunyta után a The Bahá’í World tanúsága szerint Győrben létezett egy ifjúsági csoport[21].

Az első budapesti bahá’í közösség és a hitélet; az első Helyi Szellemi Tanács megválasztása

1933 és 1939 között, elsősorban  Martha Root és Bertha Matthiesen, majd Szántó-Felbermann Renée és a kialakuló közösség tanító munkájának köszönhetően összesen tizenkét felnőtt és egy fiatalkorú  lélek jelentette ki magát bahá’ínak.

A közösség tagjai:

  • Szántó-Felbermann Renée[22]: író, újságíró, később a közösség titkára
  • Keitner Malvina[23]: a Grőbel panzió szobalánya
  • Komlós (később: Weisz) Jenny[24]: titkárnő és gépírónő. A háború alatt magyarra fordította Bahá’u’lláh: Rejtett Szavak című művét
  • Fleischmann (később: Berczel) Erzsébet[25]: nyelvtanár
  • Dr. Görög Erzsébet[26]: orvos
  • Kleinberger (később: Kenesei) Mária[27]: áruházi pénztáros, eszperantista, az Eszperantó Klub elnöke (vagy alelnöke)
  • Vértesi Etel[28]: grafológus
  • Barta István[29]: Hódmezővásárhelyen született festőművész
  • Josey Michael[30]: Budapesten élő fiatal angol hölgy. A Who is Who képviselője volt, a Budapesti Balettben táncolt, illetve nyelvtanárként Horthy Miklós kormányzó fiait tanította angolra. 1940-ben visszatért Angliába, ahol tovább szolgált a bahá’í közösségben.
  • Wertheimer Franciska[31]
  • Sugár Jenő[32]:  nyugalmazott minisztériumi tanácsos, a közösség legidősebb tagja
  • Sugár Jenőné (Sugár Jolán)[33], Sugár Jenő felesége
  • Sugár Erzsébet34, Sugár Jenőék lánya. A Sugár-család volt az első teljes bahá’í család.

A közösség munkájában éveken keresztül részt vett Tóth Eszter, Tóth Árpád költő lánya is, de soha nem jelentette ki magát, mint bahá’í.[34]

Minthogy a Hitet hazánkban tanítók elsősorban budapesti értelmiségi körökben mozogtak, az első budapesti bahá’í közösség tagjai szinte kivétel nélkül mind zsidók voltak. Ez a tény az akkor uralkodó közegben sajnos nem tette lehetővé, hogy a bahá’í hit hamar sokak előtt ismertté váljon.

A közösség 1933-37 között heti rendszeres összejöveteleket tartott a Kossuth téri Grőbel Panzióban, nyilvános előadásokat szerveztek, és lakásokon is tanították a Hitet.[35] 1937-ben, Ruhangiz és Jeanne Bolles budapesti tartózkodása alatt több újságcikk jelent meg a bahá’í hitről (pl. 8 órai újság, Ujság, Nemzeti újság).[36] Bolles asszony távozása után Szántó-Felbermann Renée-t, a közösség titkárát berendelték a rendőrségre, és kommunista szervezkedéssel vádolták meg a bahá’iokat.[37] A találkozóikat végül tovább folytathatták, de az összejövetelen mindig részt kellett vegyen egy nyomozó. Így 1937 után már nem tudtak nyilvános előadásokat szervezni, mert senki nem merte őket befogadni, és a rendőrnyomozó jelenléte is riasztóan hatott az érdeklődőkre.  Ettől kezdve magánlakásokon találkoztak.[38] Szirmai Irma és Fleischmann Erzsébet[39] otthonában, illetve Szántó-Felbermann Renée lipótvárosi lakásán.

A közösségre a zsidótörvények bevezetésével és a világháború közeledtével egyre súlyosabban nehezedett a helyzet, amiben éltek. „A csoport 100%-ban zsidókból áll – írta Bertha Matthiesen Shoghi Effendinek. – A körülmények hasonlóak, hacsak nem ugyanolyanok, mint a Dritte Reich-ben.[40]Nagyon feszült itt a légkör - írja egy másik levélben -, és minden olyan mozgalom, ami zsidó testvéreinket is magában foglalja, a gyanakvás árnyékában létezik. Stark asszony azt mondta nekem, hogy pánikban vannak, sokan készülődnek és várják az időt, ami számukra – úgy érzik – majdnem elkerülhetetlennek látszik.”[41]

Magyarország történetének első bahá’í intézményét, a budapesti Helyi Szellemi Tanácsot ilyen körülmények között választották meg 1939. április 21-én. Szántó-Felbermann Renée leírása szerint nem is találkozhattak Budapesten: „Az ő (Sugár Jenő és Jenőné) házukban, Alagon választottuk meg Magyarország történetének első Szellemi Tanácsát 1939. Ridvánjakor. Mikor felszálltunk a vonatra, a gyanakvást eloszlatandó, mi bahá’iok nem maradtunk együtt, hanem kettesével vagy hármasával mentünk. És ugyanígy cselekedtünk, mikor megérkeztünk Alagra. Emlékezetes, felejthetetlen este volt az a Ridván-Ünnep a kicsiny házban Alagon, a tavaszi virágok illatárjában. Mindnyájan nagyon meg voltunk indulva. És drága Bertha Matthiesenünk sugárzott. … Sugár Jenőt választottuk meg elnöknek, Kleinberger Mária lett a pénztáros, és én a titkár.”[42]

A közösség a továbbiakban is rendszeresen találkozott, de csak magánlakásokon, titokban. Még két lélek csatlakozott hozzájuk:

  • Iszakovics Teréz: Wertheimer Franciska ismerőse
  • Vadász Brigitta: Iszakovics Teréz ismerőse.[43]

A következő évek eseményei a háború viharába vesznek. A forrásainkul szolgáló levelek elapadnak, és Szántó-Felbermann Renée visszaemlékezése is inkább a személyes megpróbáltatásokról szól. Sajnos a bahá’í hit felvétele nem mentette meg az első közösség tagjait a deportálástól és a koncentrációs tábortól. Még Szántó-Felbermann Renée-t – akinek a férje és családja ismert unitáriusok voltak – is csak óriási nehézségek árán tudta a halálmenetből kiszabadítani a férje kétéves kisfiúkkal együtt. Csak remélni tudjuk, hogy Isten úgy adott nekik erőt a megpróbáltatás ezen idejében, miként ezt Szántó-Felbermann Renée-nek a bahá’í imákon keresztül megadta.[44]

A háború utáni újrakezdés, és a közösség betiltása 1950-ben

A shoa rettenetét túlélő bahá’iok újrakezdéséről így ír ismét Szántó-Felbermann Renée: „Sugár Jenő Dachauban meghalt, Vértesi Etelt deportálták – nyom nélkül eltűnt, Wertheimer Franciska, legjobb munkatársam 1945 márciusában halt meg két héttel a férje halála után. …  A közösségünk egyik tagja Londonban van, egy másik Párizsban, egy harmadik Svédországban; és tízen kezdünk itt új életet.”[45]

Mivel a levél dátuma 1947 augusztus, minden bizonnyal ebbe a tízbe tartozik már

  • Dr. Bencze Elemér orvostanhallgató, később nőgyógyász, akinek az életét egy halálmenetben egy lengyel bahá’í mentette meg.[46]

A közösséghez mégegy hívő csatlakozott a betiltás előtt:

A háború után a magyarországi bahá’iok rendszeres kapcsolatot építettek ki a nyugati és perzsa hívőkkel. A közösségi élet a Szántó-Felbermann család Hidegkúti út 33. alatt található lakásában indult meg újra. A hitüket egy ideig szabadon gyakorolhatták, és bár a bahá’í hit nem volt hivatalosan bejegyzett felekezet, a Hitet nyilvántartották a Belügyminisztériumban, ahová a nem bejegyzett felekezetek tartoztak. A hívők jó kapcsolatokat építettek ki a Vallás- és Közoktatási Minisztériummal, az egyik Naw-Rúz ünnepen a Minisztérium képviselője is megjelent, és kiállítást is rendeztek a háború előtt nyomtatott bahá’í kiadványokból.[48]

1948-ban újraalakították a Budapesti Helyi Szellemi Tanácsot.[49] Tagjai a következők voltak:

  • Szántó-Felbermann Renée
  • Kenesei (Kleinberger) Mária
  • Berczel (Fleischmann) Erzsébet
  • Faludy Tessza
  • Sugár Jolán
  • Barta István
  • Keitner Malvina
  • ( további olvashatatlan aláírások)

A Shoghi Effendinek küldött levelezőlapon így jelentették be ezt, a bahá’iok számára nagy fontosságú eseményt: „Éppen most választottuk meg a Szellemi Tanácsot. A legmélyebb szeretettel és odaadással! Kérjük, imádkozz értünk.” (We have just elected the Spiritual Assembly. Deepest love and devotion! Please pray for us.)

Az éppen újraindult közösségi életet a titkosrendőrség szakította meg évtizedekre. Szántó-Felbermann Renée így emlékszik a történtekre: „1950 végén berendeltek a Belügyminisztériumba. A tisztviselő … elém tett egy nyilatkozatot, kérve, hogy írjam alá, hogy a magyarországi bahá’iok ö n k é n t e s e n megszüntetik a tevékenységüket.” Ezután komolyan megfenyegette őt és családját is. Szántó-Felbermann nem írta alá a papírt, hanem megbeszélte a bahá’iokkal, hogy mit tegyenek. „A következő reggel rettenetesen nehéz szívvel bementem a Belügyminisztériumba, és aláírtam a nyilatkozatot. Így oszlatták fel a mi kis közösségünket. Később ketten-hárman találkoztunk csak néha, mint barátok,  teára. Keserű csapás volt ez a számunkra. De amennyire tudom, nem mi voltunk az egyetlen ’tűrt vallás’, amelyet erőszakkal feloszlattak. Számos kisebb vallásos közösség is a mi sorsunkra jutott.” [50]

 

Miként korábban a szerzetesrendeket, úgy érte utol a kommunista állam terrorja a bahá’í közösséget is. A bahá’í hit tanításai közé tartozik, hogy amíg nem kényszerítik a híveket olyan dolgokra, amelyek egyértelműen ellenkeznek a vallás tanításaival, illetve nem követelik tőlük, hogy tagadják meg a hitüket, elfogadják annak az államnak a törvényeit, ahol élnek. Így Magyarországon mindenféle szervezett közösségi élet megszűnt, de maguk a hívők titokban egyénileg tovább gyakorolták a hitüket.

1956-ban a legtöbb bahá’í elhagyta az országot.

Az 1960-s évektől máig

Az óvatos újrakezdés 1965-ben kezdődött. Ebben az évben látogatott Magyarországra Ludmilla von Sombeek, egy bécsi bahá’í, aki három bahá’ít talált Budapesten:[51]

  • Kenesei (Kleinberger) Máriát, a háború előtti közösség tagját,
  • Barta Istvánt, a háború előtti közösség tagját, és
  • Hermione Isaac-ot56, egy krakkói születésű amerikai bahá’ít, akinek a férje magyar volt, és aki 1963-ban, nyolcvan (!) éves korában jött hazánkba úttörőnek. 1978-ig élt Budapesten.

Von Sombeek asszony ugyanebben az évben, Bécsben találkozott egy eszperantó konferencián

  • Szász Etával, eszperantistával és előadóművésszel, aki valamivel később, egy Skandináviában rendezett eszperantista kongresszuson jelentette ki magát, így ő lett 1956 után az első magyar hívő.[52]

Az 1960-s évektől több, nyugaton magát kijelentett magyar származású hívő tért vissza tanítani Magyarországra: Szepesi Angéla és Mrs. Kathleen Gale Bond Kanadából; valamint Nora de Buda Portugáliából, akik minden útjuk után összefoglalták a Magyarországon szerzett tapasztalataikat. A tanítási munka elsősorban a meglévő hívők megerősítését szolgálta.[53]

A hatvanas évek és nyolcvanas évek első fele között nem volt könnyű tanítani Magyarországon, az emberek nem csak a vallás szó miatt féltek a provokátoroktól, hanem a bahá’í hit ismeretlen mivolta miatt is. Talán ennek tudható be, hogy a közösség csak lassan gyarapodott.

Az 1970-es évek közepén az alábbi bahá’iok éltek Budapesten:[54]

  • Szász Eta
  • Hermione Isaac
  • Julie van Vliet (Tímár Tiborné), holland bahá’í, egyetemista, itt ment férjhez
  • Halmágyi Erzsébet[55]
  • Bogdana Bojulkieva, akkor 40 éve bahá’í[56]

1979-ben csatlakozott a közösséghez

  • Gyurkóczy Tessza, zongoratanárnő[57]

1979-től az osztrákoknak és egyéb nyugati állampolgároknak nem volt többé vízumra szükségük a Magyarországra történő utazáshoz, így egyre többen érkeztek Magyarországra a Hitet tanítani.

Budapesten kívül az első bahá’í, aki kijelentette magát,

  • Rézsó Pál volt, Kisújszállásról[58]

Az 1980-as évek elején több fiatal érkezett Ausztriából és Németországból azzal a kifejezett céllal, hogy Magyarországon hosszabb ideig élve a Hitet tanítsák:

  • Männig Barbara, közgazdász, Nyugat-Németországból, aki most is itt él[59]
  • Hans Marsch üzemgazdász64
  • Gian Farid orvostanhallgató[60]

Az ő tanítási munkájuk eredményeként jelentette ki magát

  • Dr. Ács István agrármérnök és
  • Fehér Vera[61]

Az úttörők szervező munkájának köszönhetően létrejöttek újra a közösségi élet elemei: megtartották a Tizenkilenc Napi Ünnepeket, megülték a Szent Napokat, hetente nyitott estét (fireside) tartottak az érdeklődőknek, stb.

1989-ben már teljesen szabadon lehetett tanítani a Hitet Magyarországon. Az év elején a magyarországi közösségnek 12 tagja volt, 3 helységben (Budapest, Pécs, Szeged).[62] A szám 1989 szeptemberére 27-re nőtt, 6 helységben.

1989-ben tartották Budapesten az első ún. Nyári Iskolát, egy egyhetes eseményt, amin a hívők előadásokat hallgathattak a bahá’í hit különböző tanításairól, a Hit történetéről, stb.  A Nyári Iskola azóta is minden évben megrendezésre kerül.

A közösség 1989-től kezdve rendszeresen részt vett a Budapesti Nemzetközi Könyvkiállításon, az újonnan nyomtatott bahá’í könyveket bemutatandó.

1990-ben, az 1950-es betiltás után Budapesten újra megválasztásra került a Helyi Szellemi Tanács.[63] Ezt 1991-1992-ben a soproni, szegedi és debreceni követte.[64]

1992 Ridvánján, április végén került a magyarországi közösség történetében először sor az Országos Szellemi Tanács megválasztására.[65]

A Közösség 1993 április elején nemzetközi konferenciával ünnepelte meg ’Abdu’l-Bahá budapesti látogatásának nyolcvanadik évfordulóját, melynek emlékére a Nemzeti Múzeum kertjében emléktáblát is állítottak. Ekkor már több mint kétszáz bahá’í élt hazánkban.

A Magyarországi Bahá’í Közösséget 1993. augusztus 26-án jegyezte be a Fővárosi Bíróság.


Források a bahá’í hit magyarországi történetéhez

A jelen összefoglalóban található információk az alábbi forrásokból származnak:

A. ’Abdu’l-Bahá budapesti látogatása, 1913:

  • korabeli újságcikkek, beszámolók
  • Martha Root, Herald of the Kingdom, szerk. Z. Kinsky, Bahá’í Publishing Trust of India, New Delhi, 1983, 361-370.
  • az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által 1993. március 11-én készített lista

B. A bahá’í hit története Magyarországon 1913 és 1950 között:

  • az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által 2004-ben készített összefoglalás, amely részletezi azt a levelezést, amit Shoghi Effendi a magyarországi hívőkkel folytatott 1921-től 1954-ig. Az összefoglaló három részből áll: egy 1987. október 18-án kelt memorandum, amely egy korábbi kutatáshoz készült; a Megjegyzések a bahá’iok tevékenységével kapcsolatban Magyarországon 1931-33 között (Notes on the activities of Bahá’ís in Hungary, 1931-33 based on correspondence in the Bahá’í World Centre Archive); valamint az összefoglalás mellékletét képező 16 függelék (Appendix), amely a leveleket íróik szerint csoportosítja.
  • Szántó Felbermann Renée, a Közösség első titkárának önéletrajza: Rebirth: The Memoirs of Renée Szanto-Felbermann, Bahá’í Publishing Trust of England, 1980. A könyv az író általános önéletrajza.
  • Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június. Nagyrészt az író és a bahá’í hit kapcsolatáról szól.
  • Léderer Györgynek az 1980-as évek végén megjelent több tanulmánya: Bahá’ízmus Budapesten. in: Keletkutatás, 1989. ősz, 81-96. oldal; Goldhizer bahá’í levelezése, in: The Arabist, 1988, 103-109. oldal; Egy kicsiny világvallás: a bahá’ízmus, in: Világosság 6, 1989, 464-469. oldal

C. A bahá’í hit története Magyarországon 1950 után:

  • 16 dossziényi levelezés az Ausztriai Bahá’í Közösség levéltárában

[1] Magyar Hírlap, 1852. október 27, 906. oldal.  Az újság fényképe letölthető: http://www.bahai.hu/?page_id=274#toc-regi-ujsagcikkek-1852

[2] Dr. Léderer György: Baháizmus Budapesten. Keletkutatás, 1989. ősz, 93. oldal

[5] Martha Root, Herald of the Kingdom, szerk. Z. Kinsky, Bahá’í Publishing Trust of India, New Delhi, 1983, 361-370.

[6] A festmény később Nádler Róbert műtermében került elhelyezésre, és a Magyarországra látogató hívők gyakran felkeresték. A hetvenes években a bahá’iok megvásárolták, és most Haifában, a Bahá’í Világközpontban látható.

[7] Star of the West: bahá’í periodika, 1910 március 21 és 1935. márciusa között jelent meg, összesen 25 kötetben.

[8] Star of the West, Volume 4, Issue 17. Idézi még: Léderer György: Bahá’ízmus Budapesten. in: Keletkutatás, 1989. ősz, 81-96. oldal

[9] Az eredetileg perzsa nyelven írt levél először az Egyptian Gazette-ben jelent meg 1913. szeptember 24-én, angol fordításban. Magyarul megjelent Vámbéry Rusztem bevezetőjében: J.E. Esslemont: Bahá’u’lláh és az új korszak. Gergely, 1933

[10] http://en.wikipedia.org/wiki/Marie_of_Romania

[11] Martha Root levele Shoghi Effendihez, 1933, április 12. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló,  Notes on the activities of Bahá’ís in Hungary, 1931-1933, 3. oldal

[12] Martha Root levele Shoghi Effendihez, 1926, január 25 és március 8. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 1.

[13] Louise Gregory levele Shoghi Effendihez, 1927 január 19. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 9.

[14] Martha Root levele Shoghi Effendihez, 1929, augusztus 15. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 2.

[15] Szirmai Irma levele Shoghi Effendihez, 1932. augusztus 31., 1936. július 27. és 1937. április 21. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Notes on the activities of Bahá’ís in Hungary, 1931-1933; Appendix 8..

[16] A budapesti közösség későbbi titkárának, Szántó-Felbermann Renée-nek az apósa.

[17] Louise Gregory levele Shoghi Effendihez, 1932 november 1 és 9. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Notes on the activities of Bahá’ís in Hungary, 1931-1933

[18] J.E. Esslemont: Bahá’u’lláh és az új korszak. Gergely, 1933. A könyvet 1979-ben reprintben újra megjelentette az Ausztriai Országos Szellemi Tanács.

[19] Szimonidész Lajos művelődéstörténész, evangélikus lelkész, később tábori püspök, aki könyvet is írt a világ vallásairól: A világ vallásainak története.

[20] Steiner György levele Shoghi Effendihez, 1931. április 3. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Notes on the activities of Bahá’ís in Hungary, 1931-1933, 1. oldal

[21] The Bahá’í World 5 (1932-34), Bahá’í Publishing Trust, Wilmette, Illinois, 377. oldal; Ruhangiz és Jeanne Bolles levele Shoghi Effendihez, 1937. január 8. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 6.

[22] Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 7. oldal. A kéziratos visszaemlékezés a közösség történetének fontos forrása. A Rebirth-ben kevés név van megemlítve, ebben jelentősen több.

[23] Jeanne Bolles levele Shoghi Effendihez, 1937. augusztus 29. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 6.; Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 7. oldal.

[24] Jenny Komlós (Weisz) levele Shoghi Effendihez, 1937. augusztus 8. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 13.; .; Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 7. oldal.; megerősíti a Los Angeles-i Helyi Szellemi Tanács ajánlólevele, 1977. június 22.

[25] Fleischmann (Berczel) Erzsébet levele Shoghi Effendihez, 1937. június 24. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 13.; Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 7. oldal.

[26] A kijelentés folyamatához: Bertha Matthiesen Bolles levele Shoghi Effendihez, 1937 május 6. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 6.; a kijelentésről: Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 8. oldal.

[27] Bertha Matthiesen levele Shoghi Effendihez, 1938. április 8. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 10.; Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 8. oldal.

[28] Bertha Matthiesen levele Shoghi Effendihez, 1938. április 28. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 10.; Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 8. oldal.

[29] Barta István levele Shoghi Effendihez, 1947. január 30. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 13.; Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 9. oldal.

[30] Jeanne Bolles levele Shoghi Effendihez, 1937. augusztus 29. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 6: „spoken about the Faith to both of the Sons (whom she knows well) of Miklós Horthy, the regent of Hungary”; a fia, Tim Clapham a Magyarországi Bahá’í Közösség Titkárságának 2009 június 26. írt e-mail-je szerint Horthy Miklós fiait tanította angolra; Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 10. oldal.

[31] Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 10. oldal.

[32] Bertha Matthiesen Bolles levele Shoghi Effendihez, 1938. április 8. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 10.; Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 10. oldal.

[33] Sugár Jolán és Sugár Erzsébet levele Shoghi Effendihez, 1938. június 5. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 13.; Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 10. oldal.

[34] Tóth Eszter levele Shoghi Effendihez, 1937. június 8. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 12.

[35] Bertha Matthiesen levele Shoghi Effendihez, 1937. december 13. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 10.

[36] 8 órai újság, 1937. május 15; Ujság, 1937. június 13; Nemzeti újság 1937. augusztus 6.

[37] Szántó-Felbermann Renée levele Shoghi Effendihez, 1937. október 21. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 15.

[38] Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 9. oldal.

[39] Bertha Matthiesen levele Shoghi Effendihez, 1938. március 24. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 10.

[40] Bertha Matthiesen levele Shoghi Effendihez, 1937. december 13. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 10. Ennek ellentmond Szántó-Felbermann Renée, aki szerint két katolikus is volt közöttük: kéziratos visszaemlékezés, 10. oldal

[41] Bertha Matthiesen levele Shoghi Effendihez, 1938. február 4. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 10. Az általa említett Stark asszony valószínűleg Stark Lipót felesége volt.

[42] Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 10. oldal.; az újonnan megalakult Helyi Szellemi Tanács tagjai levelezőlapot küldtek Shoghi Effendinek: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 14.

[43] Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 11. oldal

[44] Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 11-16. oldal; Renée Szántó-Felbermann: Rebirth, 124-156. oldal

[45] Szántó-Felbermann Renée levele Shoghi Effendihez, 1947. augusztus 31. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 15.

[46] Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 17. oldal

[47] Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 18. oldal

[48] Szántó Felbermann Renée kéziratos visszaemlékezése, 1974. június, 17. oldal; Rebirth 158. oldal

[49] Shoghi Effendinek küldött levelezőlap a tagok aláírásával, 1948. április 21. in: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatási Részlege által készített összefoglaló, Appendix 14.

[50] Rebirth, 163. oldal

[51] Ludmilla van Sombeek beszámolója az Igazságosság Egyetemes Házának magyarországi tanítási útjáról, 1965. augusztus 12.

[52] Szász Eta és Männig Barbara szóbeli közlése.

[53] JUTA összefoglaló, 1978. június (A JUTA az Ausztriai Országos Szellemi Tanácsa által felállított Tanítási Bizottság volt, amely a Jugoszlávia, Magyarország és Csehszlovákia területén folyó bahá’í tanítási munkát koordinálta.

[54] Az Ausztriai Országos Szellemi Tanács archívumában lévő kartotékrendszer alapján.

[55] Nora de Buda beszámolója, 1975. szeptember 20.

[56] Ruhangiz és Jeanne Bolles tanították neki a Hitet A Németországi Országos Szellemi Tanács levele az Európai Tanítási Bizottságnak, 1976. április 2.;  Az Igazságosság Egyetemes Háza levele az Ausztriai Országos Szellemi Tanácsnak, 1976. július 4.

[57] A Luxemburgi Országos Szellemi Tanács levele az Ausztriai Országos Szellemi Tanácshoz, 1979. szeptember 30.

[58] Rézsó Pál levele Szepesi Angélának, 1980. május 5.

[59] JUTA beszámoló az Igazságosság Egyetemes Házának, 1980 október

[60] Männig Barbara és Hans Marsch 1980-ban, Gian Farid 1983-ban érkezett hazánkba.

[61] JUTA beszámoló, 1984. március 20

[62] JUTA beszámoló, 1989. eleje

[63] Az Igazságosság Egyetemes Háza levele az Ausztriai Országos Szellemi Tanácsnak, 1989. december 6.

[64] Bahá’í hírek, 1991. április, 1. szám; 1991. szeptember-október, 4. szám; 1992 június, 9. szám.

[65] Bahá’í hírek, 1992. április, 8. szám

Vissza a magyarországi történelem tartalomjegyzékéhez