W Farkas LászlóNév: W. Farkas László (dr.)

Lakhely: Szombathely

Életkor: 50

Munka/tanulás:
angol nyelvtanár, tolmács, nyelvvizsgáztató, idegenvezető, egyetemi vendégtanár, valamint élethossziglan tanuló…

Hobby: színjátszás, zongorázás, fotózás, utazás, érme-, naptárkártya és bélyeggyűjtés, stb, stb.

Miért vagyok bahá’í? A bahá’í hitben találtam meg azt (ellentétben korábbi vallásos élményeimmel és tapasztalataimmal), ami számomra az Istennel való kapcsolat igazi szépségét és lehetőségét jelenti: a közvetlen, érett, felnőtt párbeszédét, a lelkiismeret szabadságát és személyes felelősségét, amit nem befolyásol más, ember alkotta rendszer, vagy egyházi szerkezet, rituálé, amit nem szőnek át egyéni emberi, anyagi és politikai érdekek, amelyben minden ember valóban, és nem csak az elvont tanítások szerint egyenlő, és egyenlően tisztelt.

Hogyan lettem bahá’í? Spanyolországban tanítottam egy politológiai kurzust a castelló-i nemzetközi egyetemen a 90-es évek közepén, amikor egy perzsa származású, brazil állampolgárságú diáklánnyal kezdtem beszélgetni egy tanulmányi kirándulás során. USA-beli főnökeim figyelmeztettek, hogy vigyázzak, a lány egy bigott szekta tagja, és nem beszélhet férfiakkal…
A nap végére kiderült, hogy egyformán gondolkodunk a világról, Istenről, és sok minden más fontos dologról. Akkor azt mondta a hölgy: „Laci, azt hiszem, te egy bahá’í vagy!” „Nem,” – válaszoltam meglepve – „ én magyar vagyok.”
És a következő nap azzal telt, hogy először hallottam arról, hogy mi is a bahá’í hit, és mit jelent bahá’í-nak lenni. Azóta is keresem, nagy örömmel.

Mit adott nekem a bahá’í hit? Reményt, hogy mégis vannak olyan emberek, akikben vakon megbízhatok, akik mindig kedvesek és türelmesek hozzám, egymáshoz, akik nem formálisan, hanem belülről élik meg a hitüket.
Azt az örömet, hogy bátran felvállalhatjuk, hogy „mindenki másként egyforma” (Mérei Ferenc), és ezért nem büntetést, kiközösítést, kritikát, hanem bíztatást kapunk, mert így alkothatjuk meg a közös egészet.
Megerősítést, hogy valamennyien ugyanarról az Istenről beszélünk, beszéltünk évezredeken át, akár Jehovának, Allahnak, vagy Teremtőnek szólítottuk.
Megnyugvást, hogy úgy lehetek hitem elfogadott követője, hogy közben nem kell mások vallását és egyházát kritizálnom, mi több tagadnom, nem kell háborút viselnem más hitű emberek ellen fegyverrel vagy szóval, mert elhiszem és tudom, hogy ugyanazt az Istent tisztelik és szent könyveik számomra is ugyanazon Isten kinyilatkoztatásai.

3 jó érv arra, hogy valaki bahá’í legyen: Úgy tehet valamit az emberiségért, hogy nem kell feladnia saját kulturális, nyelvi örökségét.
Egy olyan közösség tagja lehet, amely az emberekben és a vallásokban a hasonlóságot és nem a különbséget keresi és látja.
Úgy szolgálhatja Isten ügyét, hogy közben a mai kor stílusában és lehetőségeit kihasználva élhet, szolgálhat és tervezhet.

Egy maradandó bahá’í élményem/emlékem: A haifai Teraszok megnyitása: az ünnepség és a körülötte zajló események, találkozások.

Egy jó bahá’í könyv:
Isten kertészei

Kedvenc könyvem (nem-bahá’í): Orwell: Állatfarm (többek között…)

Kedvenc filmem: Ben Hur (többek között…)

Kedvenc zenéim: Respighi: Róma fenyői, Gershwin: Kék rapszódia (többek között…)

Emberek, akikre felnézek: A Hit alapítói mellett: Gandhi, Teréz Anya, és mások

Hogyan befolyásol a bahá’í hit a mindennapi életben? Törekszem a türelemre és harmóniára a környezetemmel, elutasítom a pletykát és a rosszindulatú fecsegést, a rasszizmust, és a diszkriminációt. Igyekszem pozitív gondolkodással megközelíteni a világ és életem dolgait.

A bahá’í-ok és a bahá’í közösség jellemzői: Türelmesek, egymást segítőek, egymás hiányosságaival szemben elnézőek, nem állnak „bosszút” vélt vagy valós sérelmekért, őszinte szeretetet sugároznak egymás felé a közösségen belül, és a külvilág felé is.

Kedvenc bahá’í idézetem: „A Föld egy ország és az emberiség a polgárai.” Bahá’u’lláh

Más fontos megjegyzés: Boldog vagyok, hogy a közösség tagja lehetek, feleségemmel együtt.

Kapcsolódó oldalak:
Következő
Vissza az interjúk oldalra