`Abdu'l-Bahá 1913. április 9-18. között Magyarországra látogatott. Két olyan kijelentést tett, amelyek különösen manapság tűnhetnek fontosnak:

"Budapest leszen egyik középpontja Kelet és Nyugat egyesülésének", illetve "ebből a városból fog szétáradni a világosság más helyek felé".

A Ritz Szállóba történő megérkezése után nem sokkal város polgárainak küldöttsége fogadta `Abdu'l-Bahát.

Másnap kora reggel `Abdu'l-Bahá teát főzött magának, és dícsérte az ablakából a Dunára és annak csodálatos hídjaira nyíló kilátást. Ezután `Abdu'l-Bahá átsétált a Lánchídon Budára. Személyisége és méltósága magára vonta minden ember figyelmét.

Minden nap jöttek látogatók `Abdu'l-Bahához, és Ő beszélt a Kelet és Nyugat szellemi egységéről. Reményét fejezte ki, hogy Budapest lesz a Kelet és Nyugat újraegyesülésének központja, és erről a helyről fog a fény kisugározni más helyek felé.
Azon a délutánon Germanus professzor, egy neves orientalista, fiatal török diákok egy csoportját vitte el `Abdu'l-Bahához. `Abdu'l-Bahá tökéletesen beszélt törökül, és a diákok csodálkoztak `Abdu'l-Bahá nyelvtudásán. Reményét fejezte ki, hogy Kelet és Nyugat újra egyesülnek majd. Hangsúlyozta, hogy a valóságban nem létezik Kelet és Nyugat, minden szárazföld egyforma, azonosak a jogaik is, és minden pont kötődik a többihez, hiszen minden egyes pont a másikhoz képest Kelet és Nyugat is lehet.Ezért mondta `Abdu'l-Bahá, hogy nagyon örül, hogy Magyarországra látogathat, mert ez az ország az irányadó a Kelet fejlődésében, és itt egyesül a nyugati kultúra a keleti szívélyes vendéglátással.

Április 11-én este `Abdu'l-Bahá a régi Parlament épületében több, mint ezer ember előtt tartott beszédet. Martha Root, a bahá'í hit rendíthetetlen híve és tanítója így írt az estéről: "Bemutatták eme hatalmas és Szent Tanítót a hallgatóságnak... Az emberek, mintha megértették volna a pillanat jelentőségét, hirtelen óriási tapsviharban törtek ki. Ráéreztek, bár tán tudatosan nem értették, hogy ott állván a katolikus főpap és a zsidó keletkutató között, `Abdu'l-Bahá ezen két nagy vallás megbékélését jelképezte. Minden ülőhely foglalt volt, sokan álltak a galériában, folyosókon és még az utcán is. A hallgatóság Bahá'u'lláhnak az emberiség egységére vonatkozó tanítását reprezentálta. A Parlament tagjai, filozófiai és filológiai társaságok tagjai, egyetemi professzorok, művészek, katolikus papok, anglikán papok, modern vallási mozgalmak, női mozgalmak képviselői, eszperantisták, és különböző nemzetek és fajok voltak jelen."

Április 12-én vendégül látta sok barátját a Ritz hotelban. Egyikük, a Magyar-Turáni Társaság alapítója, meghívta `Abdu'l-Bahát, hogy tartson beszédet a korábbi Mágnások Házában, a Nemzeti Múzeumban. `Abdu'l-Bahá beszélt Turán magas kultúrájáról, és arról, hogyan pusztult el, a vallási egyet nem értés és konfliktusok következtében. Amikor megkérdezték, hogy melyik hely lesz a béke központja, `Abdu'l-Bahá azt válaszolta, "az az ország amelyben először megteremtik a béke kívánalmait, az lesz a béke központja."

Tartózkodásának utolsó napjaiban `Abdu'l-Bahá sok előkelő ember otthonába nyert meghívást. Egyikük gróf Apponyi Albert volt. A gróf elmagyarázta `Abdu'l-Bahának, hogy az ő célja is egy szilárd béke megteremtése, amely az igazságon a lélek békéjén nyugszik és nem előreláthatatlan politikai változások szerencséjén. `Abdu'l-Bahá azt mondta: "Magyarország mindig is azon konfliktusok középpontjában állt, amelyek az elmúlt évszázadban megrázták a világot. És ha van egy nemzet, amelynek érdeke egy új rend felállítása, amely törvényen és nem erőszakon, összhangon és együttműködésen, és nem rivalizáláson alapul, ha van egy nemzet, amelynek különlegesen fontos, hogy ez a béke megteremtődjön és megerősödjön, akkor az a magyar."

`Abdu'l-Bahá életében mindössze kétszer engedte meg, hogy lefessék. Budapesti tartózkodása alatt Nádler Róbertnek, a Királyi Művészeti Akadémia festészet professzorának ült háromszor modellt annak kérésére.
A festő később így emlékezett vissza:

"Amikor Abdul-Bahát láttam, már hetvenedik évében járt. Elragadó egyénisége mély benyomást tett rám és nagyon szerettem volna vonásait ecsettel megörökíteni. Beleegyezett, hogy eljön a műterembe, de mondta, hogy csak kevés időt tud rám szentelni, mert igen elfoglalt. Nem győztem csodálni az arcán a tökéletes béke, tiszta szeretet és végtelen jóakarat kifejezését. Mindent oly jóságos világításban látott, mindent szépnek talált, úgy a város külső életét, mint lakóinak lelkét. Dicsérte városunk fekvését, a várost, szelő nagyszerű Dunát, a jó vizet, a jó embereket. Oly szép gondolata volt! Megihletett és mert tudtam, hogy nincs sok időm, teljes koncentrációval dolgoztam."

Április 18-án `Abdu'l-Bahá és kísérete vonattal indult tovább Magyarországról. Számos odaadó barát gyűlt össze a pályaudvaron, hogy búcsút intsenek nekik. `Abdu'l-Bahá azt mondta, hogy amíg Budapesten tartózkodott, egy lángot gyújtott meg, és minden meg fog változni, amikor ennek a lángnak a fénye mindenki számára látható lesz. Elmagyarázta, hogy egy fa eredete csak egy kis mag, de ha ez fejlődik, és elkezd növekedni, gyönyörű gyümölcsöt fog hozni. Biztosította a jelenlévőket arról, hogy ha kellőképpen kiállnak a szent Tanítások szolgálatára, akkor Mindenható Seregei a segítségükre sietnek, Isten Ügye előre fog haladni Magyarországon, és győzedelmesek lesznek.

Az `Abdu'l-Bahá által meglátogatott helyek Budapesten

Emléktábla

Az `Abdu'l-Bahá látogatásának 80. évfordulóján ültetett fa előtt álló emléktábla a Nemzeti Múzeum parkjában

© Magyarországi Bahá'í Közösség, 1053 Budapest, Ferenciek tere 3.