A Szellemi tanácsok című könyv borítója

A Szellemi tanácsok című könyv borítója

(szemelvénygyűjtemény)

Kapcsolódó oldalak:
A bahá’í igazgatási rend

Bevezetés

[1]  Minthogy a bahá’í igazgatási rend világszerte gyorsan terjeszkedik, szükséges, hogy mindenki, akit érint, megismerked­jék alapelveivel, megértse jelentőségét és tételeit a gyakorlatba is átültesse. Az igazgatási rend kiteljesedése csak azzal párhuzamosan mehet végbe, ahogy a helyi szellemi tanácsok tagjai egyre jobban megértik hitünk alapvető igazságait és a tanácsok működését irányító elveket egyre helyesebben alkalmazzák.

Mivel a bahá’í igazgatás vezérlő gondolatai sok, mostanság választott tanácstag számára eleddig ismeretlenek voltak, szükségét éreztük, hogy az ide vonatkozó szövegek és előírások közül néhányat rövid formában közreadjunk. Meg sem kíséreltük Bahá’u’lláh, ‘Abdu’l-Bahá és Shoghi Effendi minden kijelentését belefoglalni, de reméljük, az itt található részletek jó bevezetőt nyújthatnak a téma elmélyültebb tanulmányozásához, és hozzájárulhatnak a helyi szellemi tanácsok hatékonyabb működésé­hez.

(Részlet az Igazság Egyetemes Háza az Országos
Szellemi Tanácsokhoz intézett körleveléből;
1970. augusztus 11.)

1. Megalapításuk és jogállásuk

[2]  Elrendelé az Úr, hogy minden városban alapíttassék igazság háza, ahol gyűljenek össze Bahá számával (9) megegyező számú tanácsnokok, és ha a tanácsnokok száma meghaladná azt, nem jelenthet problémát. Illendő nékik, hogy ők legyenek a Könyörü­letes bizalmasai az emberek között és tekintsék magukat az Úr által parancsolt őrzőknek minden teremtett lény számára.

(Bahá’u’lláh, részlet a Kitáb-i-Aqdas-ból,
idézi: Bahá’í Administration [A bahá’í
igazgatási rend], 21. oldal)

[3]  A nemzetekhez szólván az ősi Szépség elrendelé, hogy a világnak minden városában alapíttassanak házak az igazság jegyében, ahol a Legnagyobb Név számával megegyező (9) tiszta és szilárd hitű lélek gyűljék össze. Összegyűlvén, érezzék ügy, mintha Isten színe elé járulnának, mivel ezen parancsolat Annak Tollából származik, Ki örökkévaló. Isten tekintete e tanácsra szegeződik.

(Bahá’u’lláh egy újonnan fordított Üzenetéből)

[4]  ‘Abdu’l-Bahá állandó és tökéletes kapcsolatban áll minden szellemi tanáccsal, melyet az isteni bőség kiáradása vezérel, melynek tagjai a legnagyobb odaadással fordulnak az isteni királyság felé és szilárdak a Szövetségben. Hozzájuk vonzódik szíve és velük egyesül örökköntartó kötelékben.

(Selection from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá
[Válogatás ‘Abdu’l-Bahá Írásaiból], 46.)

[5] A szellemi tanácsokat Isten Lelke vezérli. Őrzőjük ‘Abdu’l-Bahá; Ő terjeszti ki föléjük védőszárnyait. Mely bőség lehetne nagyobb ennél? … A szellemi tanácsok ragyogó lámpások és mennyei kertek, ahonnan a szentség illatai áradnak szét a világ tájai felé, és a tudás fénye ragyog az összes teremtett lény felé. Az élet szelleme sugárzik belőlük. Bizony, az emberi fejlődés hatalmas forrásai e tanácsok, minden időben és minden körülmények között.

(‘Abdu’l-Bahá, idézi: God Passes By,
332. oldal)
[6]   … a legnagyobb fontossággal bír, hogy a Kitáb-i-Aqdas, a Legszentebb Könyv előírásai szerint minden olyan helységben, ahol a felnőtt (21 év fölötti) hívők száma több mint kilenc[*], lettlégyen az nagyváros vagy apró falucska, szellemi tanács alapíttassék. Teljes körű megvitatás és döntéshozatal végett e hatáskörébe kell utalni minden olyan helyi problémát, mely kapcsolatban van az Üggyel. E tanácsok fontossága, sót feltétlen szükségessége akkor válik nyilvánvalóvá, mikor felismerjük: ezekből fog a jövőben a helyi igazság háza kifejlődni …

(Shoghi Effendi, Bahá’í Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 37. oldal)

[*] Ahol számuk éppen kilenc, ott közös nyilatkozattal magukat helyi szellemi tanáccsá nyilváníthatják.

2. A tagság feltételei és a választás

[7]    Ha figyelmünket a bahá’í tanácsok tagjai elé állított magas követelmények felé fordítjuk a gyarlóság és csüggedés érzése keríthet hatalmába minket, és teljességgel elbátortalanodnánk, ha nem létezne az a vigasztaló gondolat, hogy amennyiben nemesen látjuk el a ránk eső feladatot, életünk minden tökéletlenségéért bőségesen kárpótol Bahá’u’lláh kegyelmének és erejének mindent lebíró szelleme. Ezért alapvető fontosságú …, hogy érzelmektől és előítéletektől mentesen, mindenféle anyagi megfontolás nélkül csak azoknak a nevét fontoljuk meg, akik a legjobban egyesítik magukban a szükséges feltételeket: a feltétlen hűséget, az önzetlen odaadást, a jólképzett szellemet, a nyilvánvaló képességeket és a megfontolt tapasztalatot.

(Shoghi Effendi, Bahá’i Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 88. oldal)

[8]  Következő kérdésed a szellemi tanácsok tagjainak jellemére
vonatkozott. Alapvető különbség van – és erről soha nem szabad elfeledkeznünk – a szellemi tanács mint intézmény és az azt alkotó személyek között. Ez utóbbiakról semmi szín alatt nem állíthatjuk, hogy tökéletesek és úgy sem tekinthetők, mintha eredendően magasabbrendűek lennének hittársaiknál. A tanács tagjait éppen azért kell minden évben újra választani, mert ugyanazon emberi gyarlóságoknak vannak kiszolgáltatva, mint a többi híve). A választás ténye elégséges bizonyítéka, hogy a tanács tagjai – bár egy isteni és tökéletes intézményben munkálkodnak – maguk mégis esendőek. Természetesen, ez nem szükségszerűen jelenti, hogy döntéseik hibásak, mivel ‘Abdu’l-Bahá ismételten hangsúlyozta: a bahá’í tanácsok Isten vezérlete és védelme alatt állnak. A választások, főként az évente ismétlődők, jó lehetőséget adnak a közösségnek azon hibák vagy tökéletlenségek kiküszöbölésére, melytől ezen intézmény – tagjainak cselekedetei következtében – esetleg szenved. Ezzel egy olyan biztos rendszer jött létre, mely segítségével a bahá’í tanácsok tagjainak szellemi szintjét képesek vagyunk folyton fejleszteni. Mindazonáltal, mint már említettük, a szellemi tanácsot mint intézményt, semmilyen szín alatt nem szabad azonosítani a tagok személyes képességeivel, vagy pusztán azok alapján megítélni.

(Részlet Shoghi Effendi nevében két hívőhöz
intézett levélből; 1935. november 15.)

[9] Úgy érzem, ha már a választás előtt személyeket mérlegelünk, az csak félreértéshez és vitához vezethet. A barátok alaposan ismerjék meg egymást, cseréljenek egymással véleményt szabadon, és anélkül beszéljék meg a tagság kívánalmait, hogy közben akárcsak a legáttételesebb formában is neveket említené­nek. Tartóztassák meg magukat mások véleményének befolyásolásá­tól, vagy egyes személyek érdekében kifejtett propagandától, de ugyanakkor hangsúlyozzák, milyen fontos, hogy a tagság kritéri­umaival, melyet a mi Szerettünk Üzeneteiben rögzített, minden hívő megismerkedjék, és egymásról mindenki személyes kapcsolaton keresztül, és ne a barátok elmondása vagy álláspontja alapján formáljon véleményt.

(Részlet Shoghi Effendi egy helyi szellemi
tanácshoz intézett leveléből, 1927. május 14.;
Bahá’í News [Bahá’í Hírek], 18. szám,
1927. június)

[10] Ezeket a szellemi tanácsokat a barátok közvetlenül kell válasszák, és minden 21 év feletti bahá’í szent kötelességének kell tekintse a saját helyi tanácsának megválasztásában, megerősödésében és hatékony működésében való tudatos és igyekvő részvételt, nem állhatnak félre, nem lehetnek közömbösek vagy önfejűek.

(Shoghi Effendi, Bahá’i Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 39. oldal)

[11] … a jelölés gyakorlatát, mely a csendes és imádságba öltözött választás légkörére oly romboló hatású, bizalmatlanság­gal szemléljük, minthogy ez … semmivé teszi a választók Isten adta jogát arra, hogy csak azokra szavazzanak, akikről meg vannak győződve, hogy a legérdemesebb jelöltek …

… a választó … csak azokra szavazzon, akiknek személyét számára ima és megfontolás nyilvánvalóvá tette.

(Shoghi Effendi, Bahá’i Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 136. oldal)

[12] Idézzük eszünkbe azt, amiről ‘Abdu’l-Bahá gyakran és félreértést kizáróan biztosított minket, nevezetesen, hogy valójában minden olyan tanács, mely az önzetlenség és elfogu­latlanság oly magasztos légkörében választatott, Isten által kinevezett testület, ítélete ihletett, és határozatait mindenkinek fenntartások nélkül, könnyű szívvel kell elfogadnia.

(Shoghi Effendi, Bahá’í Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 65. oldal)

[13]   A “szellemi tanácsoknak” nevezett intézmények, mely nevet idővel majd a bahá’í Kinyilatkoztatás Szerzője által rájuk ruházott végleges és kifejezőbb “igazság háza” név kell felváltson; melyeket kivétel nélkül minden olyan városban és községben megtalálunk, ahol kilenc vagy több felnőtt hívó lakik; melyeket a felnőtt hívők nemre való tekintet nélkül a legnagyobb bahá’í ünnep napján választanak évente és közvetlenül; melyeket olyan jogkörrel ruháztak fel, hogy tetteikért és határozataikért választóik felelősségre őket nem vonhatják; melyek arra esküdtek fel, hogy minden körülmények között a “Legnagyobb Igazság” parancsait kövessék, mely Igazság egyedül képes arra, hogy elhozza azt a “Legnagyobb Békét”, melyet Bahá’u’lláh hirdetett és minden bizonnyal megvalósít majd; melyek felelőssége, hogy z illetékességi körükbe tartozó közösség érdekeit legjobban előmozdítsák, megismertessék a hívőkkel terveiket és tevékeny­ségüket, és felhívják őket arra, hogy tegyék meg javaslataikat; … melyeket a hívők önkéntes adományaiból létrejövő alapok tartanak fenn: ezek a tanácsok, Bahá’u`lláh Hitének képviselői és őrei, … eredményeik által sokszorosan bebizonyították, hogy jogosan tekinthetők a bahá’í társadalom lelkének, valamint igazgatási szervezete alapjának.

(Shoghi Effendi, God Passes By, 331. oldal)

[14] ‘Abdu’l-Bahá több ízben megerősítette, hogy a mai szellemi tanácsokat idővel majd az igazság házai fogják felváltani, és hogy ez a két testület minden vonatkozásban azonos. Egy, az első Chicagoban megválasztott szellemi tanács tagjaihoz intézett Üzenetében – mely az első USA-ban választott bahá’í testület volt – a város igazság háza tagjainak nevezte őket, ezáltal saját tollával bizonyította minden kétséget kizáróan a mai bahá’í szellemi tanácsok azonosságát a Bahá’u’lláh által kinyilatkoz­tatott igazság házaival. Nem nehéz felfedni az okokat, miért volt tanácsos a bahá’í közösségek választott képviselőire az időleges szellemi tanács elnevezést ruházni, egy olyan nevet, melyet, mikor a bahá’í hit állását és céljait jobban megértik és elismerik, fokozatosan vált majd fel az állandó és kifejezőbb igazság háza elnevezés.

(Shoghi Effendi, The World Order of Bahá’u’lláh
[Bahá’u’lláh Világrendje], 6-7. oldal)

3. A tanácskozás – a helyi szellemi tanácsok feladatai

[15] Tanácskozzanak hát egymással, tekintsék Isten szolgáinak dolgait az Ó kedvéért mintha csak a sajátjuk lenne. válasszák azt, mi illendő és helyes. Emígyen parancsol néktek az Úr, a ti Istenetek. Őrizkedjetek, nehogy ellenszegüljetek az Úr Üzeneté­nek. Féljétek az Urat, ti, kik olvassátok ezen sorokat.

(Bahá’u’lláh, részlet a Kitáb-i-Aqdas-ból,
idézi: Bahá’í Administration [A bahá’í
igazgatási rend], 21. oldal)

[16] Midőn tanácskoznak, illendő nékik, hogy Isten szolgáinak nevében a köz dolgairól beszéljenek. Emígyen, Isten Ügyének tanítása, fontossága okán elsőséget kell élvezzen, hogy ezáltal minden ember beléphessen az egység lakába és a Föld népei egy testté lehessenek …

Az Ügy tanítása mindig igazíttassék a korhoz, hogy megmutatkozzék a követendő út. Más dolgokkal is hasonlóképp tegyenek. Óvakodniuk kell azonban, nehogy az isteni szózat ellenében cselekedjenek, mely e dicsőséges Megnyilvánulás által leküldetett, mivel az Igaz Úr szolgáinak érdekeit csak az szolgálhatja, amit Ő – magasztaltassék az Ő dicsősége – előírt. Mert bizony könyörületesebb Ő hozzátok, mint ti önnön magatokhoz. Ő a Tudó és a Mindeneket Ismerő.

Bizony mondom, ha e lelkek az előírt feltételeknek megfelelnek, megsegíti őket az Úr láthatatlan adományaival. Ez valóban olyan dolog, melynek haszna az összes emberre ráruház­tatik …

(Bahá’u’lláh egy Újonnan fordított Üzenetéből)

[17] Minden tanácskozásuk a szellemi dolgok körül forogjon, úgymint a lelkek tanítása, a gyermekek oktatása, a szegények gyámolítása, a világ minden rangú elesettjeinek megsegítése, kedvesség minden nép iránt, Isten Illatainak széthintése és Szent Szavának felmagasztalása. Ha arra törekszenek, hogy mindennek megfeleljenek, övék lészen a Szentlélek kegyelme, a tanács az isteni áldás középpontjává válik, Isten segélyhadai oda sereg­lenek és a Lélek napról napra megárad bennük.

(‘Abdu’l-Bahá, idézi: Bahá’í Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 22-23. oldal)

[18] Bahá’u’lláh és ‘Abdu’l-Bahá egyes idevágó szavainak gondos tanulmányozása, melyeket a szellemi tanácsok egyetemes rendel­tetéséről és kötelességeiről kinyilatkoztattak (mely tanácsokat a jövőben a helyi igazság házának fogják nevezni), sokszorosan bizonyítják természetük megszentelt voltát, tevékenységük széles körét és a rajtuk nyugvó komoly felelősséget.

A Chicagoi Szellemi Tanács tagjaihoz a következőket intézi a Mester: “Valahányszor a tanácskozóterembe léptek, mondjátok el ez imát istenszeretettől dobogó szívvel és csak Őt szólító nyelvvel, hogy a Leghatalmasabb kegyelmesen végső diadalhoz segítsen benneteket:

‘Ó Isten, én Istenem! Íme szolgáid, kik áhítattal tekin­tenek Szent Arcod felé s e dicsőséges napon mindentől elfordulnak Rajtad kívül. Ím, összegyűltünk e szellemi közösségben, szán­dékainkban és gondolatainkban egységesen és célunkban közösen, hogy a Te Szavad felmagasztaljuk az emberek között. Ó Urunk, Istenünk! Tégy minket isteni vezérleted jeleivé, magasztos hited lobogóivá az emberek között és a Te hatalmas Szövetséged szolgálóivá. Ó Legmagasabb Urunk! Hadd lehessünk Isteni Egységed képviselői Abhá Királyságodban és ragyogó csillagok minden vidék felett. Urunk! Segíts minket, hadd válhassunk csodás Kegyelmed tornyos hullámaitól áradó tengerré, mindörökké dicsőséges Magasságodban fakadó patakká, egészséges gyümölccsé Isteni Ügyed fáján, mennyei szőlőskerted fáivá, melynek ágai Bőséged fuval­lataitól hajladoznak. Ó Isten! Hadd figyelmezzen lelkünk Isteni Egységed zsoltáraira, szívünket hadd örvendeztesse Kegyelmed kiáradása, hogy eggyé válhassunk, mint ugyanazon tenger hullámai és összeolvadhassunk, mint ragyogó Fényességed sugarai; hogy gondolataink, szándékaink, érzéseink válhassanak egyazon valósággá, mely az egység szellemét tanúsítja világszerte. Te vagy a Kegyelmes, a Bőséges, az Adományokkal Elhalmozó, a Mindenható, az Irgalmas, a Könyörületes.'” …

“Az együtt tanácskozók főbb jellembeli tulajdonságai legyenek: a szándék tisztasága, a szellem ragyogása, a földi hívságok elvetése és csak az Úrra való figyelmezés, vonzódás az 6 Mennyei Illataihoz, alázat és szerénység az 6 szerettei között,

türelem és tűrés a nehézségek közepette és szolgálat az Ó fenséges küszöbe előtt. Ha az Úr őket nagylelkűen megsegíti ezen jellemvonások elérésében, Bahá láthatatlan Királyságából rájuk száll a győzelem. Manapság a tanácskozó testületek nagyon nagy fontossággal bírnak és alapvető jelentőségűek. A nekik való engedelmesség elengedhetetlen és kötelező. A tagok beszéljék meg egymással dolgaikat olymódon, hogy se rossz érzés, se ellenséges­kedés közöttük ne támadhasson. Ezt pedig elérni csak akkor lehet, ha véleményét és indoklását mindenki szabadon adhatja elő. Ha valakinek ellentmondanak, az ne tápláljon sértődöttséget szívében, mert az igaz út csak akkor lesz fellelhető, ha a dolgokat a maguk teljességében megvitatják. Az igazság ragyogó csillaga csak az eltérő vélemények összecsapása után kél fel. Ha a tanácskozás eredményeként egyhangú döntés születik, örvendjünk néki; de ha – ne adja az Úr – a vélemények különbözőek maradnak, a többségi vélemény fogadtassék el.”

A tanácsok tagjai elé állított követelményeket felsorolva a Szeretett [`Abdu’l-Bahá] a következőket nyilatkoztatja ki: “Az első feltétel a tanács tagjai közt honoló tökéletes szeretet és harmónia. Ne legyen bennük az elidegenedésnek szikrája sem, sót magukban meg kell mutassák Isten egységét, mert olyanok ők, mint egy és ugyanazon óceán hullámai, egy és ugyanazon folyó vízcseppjei, egy mennybolt csillagai, egy nap sugarai, egy gyümölcsöskert fái és egy és ugyanazon kert virágai. Ha a gondolat harmóniája és a tökéletes egység hiányzik, a gyülekezet szétszóratik a szélben, a tanács pedig megsemmisíttetik.

A második feltétel: mikor összegyűlnek, fordítsák arcukat a Mennyei Királyság felé, és könyörögjenek a Dicsőség Birodal­mának segítségéért. Majd kezdődjék meg a vélemények elmondása a legnagyobb odaadás, udvariasság, méltóság, egymás megértésére törekvés és nyugodt gondolatkifejtés légkörében. Minden dologban keressék az igazságot, és ne ragaszkodjanak mindenáron saját véleményükhöz, mert a makacsság és hajlíthatatlanság összekülön­bözéshez és vetélkedéshez vezet, az igazság pedig rejtve marad. A tiszteletreméltó tagok teljes szabadsággal mondják el véle­ményüket, más gondolatát semmilyen módon ne kicsinyeljék le, sót az igazságot higgadt mérséklettel adják elő; ha pedig a véle­mények megoszlanak, mindenki a többségét köteles elfogadni és annak alávetni magát. Sem a gyűlésben, sem azon kívül, a tiszteletreméltó tagok a már elfogadott döntéseket nem vitathat­ják, nem gáncsolhatják és nem ítélhetik el, bármilyen messze is álljon az igazságtól, mert az ilyen ellenkezés nem teszi lehetővé azok bevezetését. Röviden: ha egy bármilyen dolgot harmóniában, szeretettel és tiszta szívvel döntenek el, az ragyogó fényességgé lesz, ha pediglen a legkisebb különbözés is megmarad, az eredmény éjsötét sötétség. … Ha a tagok megfogadják ezeket az Intelmeket, az a tanács tényleg Istentől való lesz, de ha nem, a
hidegség és magány kezd növekedni körükben, mely a Gonosztól ered

(Shoghi Effendi, Bahá’í Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 20-23. oldal)

[19] Bármennyire is központi helyet foglal el a tanítás, annak irányai, eszközei, kiterjesztése és folyamatossá tétele az Ügy feladatai között, mégsem az egyetlen dolog, melynek a tanácsok odaadó figyelmet kell szenteljenek. Bahá’u’lláh és ‘Abdu’l-Bahá Üzeneteinek gondos olvasása megmutatja, hogy a barátok által minden helységben választott képviselők feladatai között más, az Ügy szempontjából hasonló fontosságú témák is szerepelnek.

Kötelességük, hogy éberek és óvatosak, józanok és körül­tekintőek legyenek és az Ügy Templomát mindenkor megvédelmezzék a bajkeverők nyilaitól és az ellenség támadásaitól.

Arra kell törekedniük, hogy előmozdítsák a barátok közti szeretetet és megértést, hogy eloszlassák a szívekben a bizal­matlanság, a hűvösség és az egymástól való elidegenülés minden meglévő nyomát, és helyébe az Ügy szolgálata iránti tevékeny ás teljes együttműködést állítsák.

Tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy segítő kezet nyújtsanak a szegényeknek, a betegeknek, a nyomorultaknak, az árváknak és az özvegyeknek bórszínre, kasztra és vallásra való tekintet nélkül.

Minden rendelkezésre álló eszközzel segítsék az ifjúság anyagi és szellemi fejlődését és a gyermek tanítási feltételeinek megteremtését; ahol ez lehetséges, hozzanak létre bahá’í oktatási intézményeket, szervezzék meg és felügyeljék azok munkáját és lássák el őket a fejlődésükhöz szükséges legmegfelelőbb eszközök­kel …

Vállalják magukra a barátok rendszeres összejöveteleinek,
az ünnepek és évfordulók megülésének megszervezését, csakúgy,
mint az embertársaik társadalmi, intellektuális és szellemi
érdeklődését szolgáló és fejlesztő találkozók megvalósítását …
Ezek minden szellemi tanács tagjainak elsőrangú feladatai
közé tartoznak. Bárhol, ahol az Ügy már kellő mértékben el‑
terjedt, e sokrétű feladatok mindegyikét külön. Bizottsághoz kell
továbbítani, annak érdekében, hogy biztosíthassák a hatékonyságot
és elkerüljék a zűrzavart. Ezek a bizottságok az adott tanácsnak
felelősséggel tartoznak. A tanács a bizottságot a helybeli barátok köréből nevezi ki, s tevékenysége felett állandó és mindenre kiterjedő felügyeletet gyakorol.

(Shoghi Effendi, Bahá’í Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 37-39. oldal)

[20] … szerinte a legszigorúbb titoktartás mellett fordulj a helyi tanácshoz és keresd segítségüket és szolgálatukat. E testületek szent kötelessége, hogy mikor a hívők kérik, minden rendelkezésre álló módon segítsék őket, adjanak nekik tanácsot, védelmezzék és vezessék őket – hiszen éppen azért alapíttattak, hogy a hívők közt rendet és egységet tartsanak és figyeljenek Isten törvényeinek betartására.

Úgy fordulj hozzájuk, mint gyermek a szüleihez …

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz
intézett levélből; 1941. szeptember 28.)

[21] Bahá’u’lláh megígérte, hogy győzedelmes szelleme nemcsak hogy jelen lesz minden olyan tanácsban, ahol egység és harmónia uralkodik, hanem a barátokat eltölti lélekkel és minden tanács­kozásukban áthatja és vezérli őket.

A Védnök soha nem szűnik meg egységre inteni a barátokat, mert ahol egységes akarat létezik, ott semmi nem tartóztathatja fel sokáig, vagy bátortalaníthatja el az alkotó fejlődés erőit.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz
intézett levélből; 1933. november 17.; Bahá’i
News
[Bahá’i hírek] 190. szám, 1946. december)

[22] E tanácsok tagjainak a maguk részéről teljességgel figyelmen kívül kell hagyniuk rokonszenveiket és ellenszenveiket, személyes érdekeiket és hajlandóságaikat, és elméjüket azon dolgok felé kell fordítsák, melyek hozzájárulnak a bahá’í közösség jólétéhez és boldogságához, s elősegítik a köz bol­dogulását.

(Shoghi Effendi, Bahá’i Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 41. oldal)

[23]  Emlékezzünk arra is, hogy az egyén kétségbe nem vonható joga az önkifejezésre, szabadsága gondolatai közzétételére és nézetei előterjesztésére az Ügy alapvető tétele …

Ha pedig valamiben dönteniük kell, szenvedélyektől mentes, alapos és őszinte megvitatás után forduljanak Istenhez imával, majd őszintén, meggyőződésük szerint és bátran szavazzanak, s vessék magukat alá a többség akaratának, mely Mesterünk szerint az igazság hangja, kétségbevonni nem szabad és mindig teljes szívből érvényre kell juttatni. A barátok szívükből figyeljenek az igazság hangjára és tekintsék ügy, mint az egyedüli eszközt, amivel az Ügyet meg lehet védelmezni és előre lehet lendíteni.

(Shoghi Effendi, Bahá’í Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 63-64. oldal)

[24] Nem várhatjuk el a bahá’í hívóktól, hogy a tanácsban lelkiismeretük ellenére döntsenek. Jobb ugyan, ha meghajolnak a többségi vélemény előtt és egyhangúvá teszik, de nincsenek erre kényszerítve. A többségi döntést azonban el kell fogadniuk, mivel ez lép hatályba. Nem áshatják alá a testület egységét azzal, hogy fennen hirdetik: nem értettek egyet a többséggel. Más szavakkal, az Ügyet saját véleményük elé kell helyezzék.

[A szellemi tanács tagjainak bármelyike] felkérheti a testületet véleménye felülvizsgálására, ugyanakkor nincs joga arra, hogy ellentétet szítson azért, mert az nem hajlandó megváltoztatni azt. A legjobb az egyhangú szavazás, de ezt nem lehet a tagoktól oly módszerekkel kikényszeríteni, mint ahogy ez bizonyos társaságokban elfogadott.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz
intézett levélből; 1947. október 19.; Bahá’í
News
[Bahá’í hírek] 202. szám, 1947. december)

[25] De mielőtt a többségi döntés megszületne, minden tagnak nemcsak, hogy joga, de szent kötelessége is nézeteinek szabad és nyilvános kifejtése, anélkül, hogy attól félne, ezzel a-tanács más tagjainak rosszallását váltja ki, vagy elidegeníti őket magától. Az őszinte és nyilvános tanácskozás, ezen fontos szervezési alapelv fényében az Ügy Védnöke azt tanácsolná neked, hogy ezentúl ne másokat kérjél fel véleményed és javaslataid elmondására. Ez a tanácsbeli közvetett véleménynyilvánítás nemcsak a titkolózás légkörét teremti meg, mely a lehető legidegenebb az Ügy szellemétől, de félreértésekhez és bonyodal­makhoz is vezethet. A tanács tagjainak legyen bátorsága vállalni meggyőződésüket, ugyanakkor ki kell fejezzék tisztaszívű és fenntartások nélküli engedelmességüket tagtársaik többségének megfontolt ítélete és útbaigazítása iránt.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz
intézett levélből; 1935. október 28.)

[26] Így hát a barátok ne bátortalanodjanak el, ha a tanács tagjai között véleménykülönbség van, mert ez, mint a gyakorlat megmutatta és Mesterünk szavai is megerősítik, fontos szerepet játszik minden, a tanácsban folytatott vitában. Ám ha a többség véleményéről megbizonyosodtak, az összes tag automatikusan és fenntartások nélkül hajtson fejet előtte és hűségesen hajtsa azt végre. A helyi közösség választott képviselőinek minden meg­beszélését és eszmecseréjét mindazonáltal türelem és vissza­fogottság kell jellemezze, a meddő és szőrszálhasogató vitákat pedig mindenképpen el kell kerülniük.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz
intézett levélből; 1939. április 18.)

[27] A tanács munkájának egyetlen kötelező alappillére van: a többségi vélemény felsőbbsége. A tanács bátran fogadja el és hajtsa végre a többség határozatát, bármennyire is ragaszkodjék a kisebbség a sajátjához.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz
intézett levélből; 1941. november 20.)

[28] [A Védnök] rámutatott, hogy az “egy mindenkiért, mindenki egyért” elv nagyon helytelen. A tanácsok alkotják a bahá’í hit meghatalmazottjait az 6 illetékességi területükön belül. Tagjainak mindenkor a magánjellegű dolgok elé kell helyezniük hitük érdekeit és részrehajlás nélkül kell megvizsgálniuk minden elébük tárt ügyet. Elméletileg bármikor előfordulhat, hogy egy tanácstag méltatlan vagy nem őszinte. Nagyon helytelen az az álláspont, miszerint az egyik tagja ellen emelt kifogás vagy vád
a tanács egésze ellen irányulhat. A tanács feladata a bahá’í hit védelme és nem szabad sem vakon támadnia, sem vakon védelmeznie egyes tagjait …

A bahá’íoknak meg kell tanulniuk, miként lehet az egyes személyt háttérbe szorítani és legyőzni azt az emberben oly természetes vágyat, hogy állást foglaljon és másokkal össze­vesszen emiatt. El kell sajátítaniuk azt is, miként használhatják igazából a tanácskozás csodálatos eszméjét. A tizenkilencnapi ünnep egyik része arra szolgál, hogy a közösség kifejtse nézeteit és javaslatokat tegyen a tanácsnak; a tanács és a hívek tekint­senek várakozással e boldog nap elé, ne féljenek tőle, lélekben éljék át azt. Hasonlóképp, a tanács tagjai vitassák meg az ügyeket a maguk teljességében, helyezzék az Ügy érdekeit az egyes személy érdekei elé, és hajoljanak meg a többség akarata előtt…

Az egyik orvosság, melyet Bahá’u’lláh a beteg világnak adott, a tanács (amely a jövőben az igazság házává fog válni); tagjai nagyon komoly felelősséget viselnek, a tanács hatalma pedig a közösség vezetésében, a tagok védelmében és segítésében hasonlóképpen nagy.

(Részlet Shoghi Effendi nevében Németország és
Ausztria Országos Szellemi Tanácsához intézett
levélből; 1949. június 30.)

4. Részvétel a tanács munkájában – lemondás

[29]  Teljességgel nyilvánvaló, hogy amennyiben a helyi tanács tagja nem tud az üléseken rendszeresen résztvenni, képtelen lesz a rá kirótt feladatokat ellátni és a rá mint a közösség kép­viselőjére háruló kötelességeknek eleget tenni. A helyi szellemi tanácsban vállalt tagság magában hordozza a kötelezettséget és képességet, hogy az ember szoros kapcsolatban maradjon a helyi bahá’í tevékenységekkel, és az arra való hajlandóságot, hogy a tanács ülésein rendszeresen résztvegyen.

(Részlet Shoghi Effendi nevében az Egyesült
Államok és Kanada Országos Szellemi Tanácsához
intézett levélből, 1935. február 16.)

[30] … veszélyes precedenst teremthet, ha megengedjük a tanácsoknak, hogy olyan időhatárt állítsanak a tagjai elé, mely után a távolmaradókat automatikusan kizárják és üresedést jelentenek be … A tanácsok ne folytassanak ilyen gyakorlatot, hanem minden, az ülésektől való hosszabb távolmaradást esetenként vizsgáljanak ki, és ha úgy látják, hogy a szóban forgó személy nem kíván résztvenni az üléseken, vagy pedig betegség vagy utazás miatt meghatározatlan ideig fog távol maradni, akkor jogosan jelenthetnek be üresedést és új tag választható.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz
intézett levélből; Bahá’í News [Bahá’í hírek]
208. szám, 1948. június)

[31] Ami kérdésedet illeti, hogy vajon megengedhető-e egy hívőnek a helyi tanács tagságáról való lemondás: különleges körülmények között, például betegség esetén igen, de csak a tisztségre való megválasztás után és sohasem előtte. A tanács tagjai között lévő véleménykülönbség és vita nem elegendő jogalap a lemondáshoz és nem igazolhatja az ülésekről való távolmaradást. Mint ‘Abdu’l-Bahá kijelentette, az igazság szikrája gyakran a különböző nézetek összecsapásából csiholódik ki és ilymódon tárul fel az isteni útmutatás.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz
intézett levélből; 1939. április 19.)

[32] A tanácsban uralkodó viszályra nem lehet gyógyír a tagok lemondása vagy az ülésekről való távolmaradás. A testületnek meg kell tanulnia szerves egészként működnie a zavaró tényezők dacára is, máskülönben a kivételezéssel az egész rendszer hitelét veszti.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz
intézett levélből; 1941. november 20.)

5. A tanács – kapcsolat a hívőkkel

[33] Ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy Isten Ügyének kulcsa nem a parancsuralom, hanem az alázatos testvériség, nem a zsarnokság, hanem az őszinte és szerető tanácskozás légköre. Csak az igazi bahá’í szellemiség remélheti, hogy kibékítheti a megbocsátást az igazsággal, a szabadságot az alávetettséggel, az egyéni szabadság szentségét az önfeladással, az óvatosságot, a körültekintést és megfontoltságot pedig a közösségvállalással, szókimondással és bátorsággal.

Azoknak a kötelezettségei, akiket a barátok szabadon és felelősségteljesen képviselőikké választottak, semmivel sem elhanyagolhatóbbak és értéktelenebbek, mint azokéi, akik megválasztották őket. A megválasztottak feladata nem a parancso­lás, hanem az, hogy megtanácskozzák az ügyeket, és nemcsak egymás között, hanem a lehető legtöbbször az őket megválasztó barátokkal is. Úgy kell tekintsék magukat, mint választott eszközöket Isten Ügyének hatékonyabb és méltóságteljesebb képviseletére. Soha ne jussanak olyan gondolatra, hogy ők az Ügy testének fő orna­mentumai, hogy természettől adódóan magasabbrendűek másoknál képességeikben vagy erényeikben, és ők az Ügy tanításának és elveinek egyedüli előmozdítói. Feladatukat a legnagyobb alázattal és igyekezettel lássák el, elméjük nyitottságával, igazság– és kötelességérzetük magas fokával, őszinteségükkel, szerénységük­kel, teljes odaadásukkal a barátok, az Ügy, és az egész emberiség jólétének és érdekeinek előmozdítása iránt. Azoknak, akiket szolgálnak, ne csak a bizalmát, őszinte támogatását és tisztele­tét akarják elnyerni, hanem nagyrabecsülésüket és igaz szeretetü­ket is. Soha ne zárkózzanak el a többiek elől és ne titkolózzanak előttük, ne akarjanak uralkodni rajtuk, tanácskozásaikból pedig száműzzék az előítéletet és a szenvedély minden formáját. A bölcs diszkréció keretein belül fogadják bizalmukba a barátokat, tárják fel előttük terveiket, osszák meg velük gondjaikat, kérjék tanácsaikat és javaslataikat.

(Shoghi Effendi, Bahá’í Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 63-64. oldal)

[34] Az emberek között, akárcsak a tanácsokban, a vezetővé válás első feltétele az az adottság, hogy a követőkben rejlő energiát és képességeket hasznosítani tudjuk, máskülönben a csoport jobb képességű tagjai majd a közösségen kívül próbálnak olyan munkaterületet találni, ahol erejüket kamatoztatni tudják.

Shoghi Effendi reméli, a tanácsok minden tőlük telhetőt meg fognak tenni olyan tanítási programok kidolgozására, melyekben minden egyes hívő munkájára szükség lesz.

(Részlet Shoghi Effendi nevében az Egyesült
Államok és Kanada Országos Szellemi Tanácsához
intézett levélből; 1930. augusztus 30.)

[35] Isten Hite igazgatóinak olyanoknak kell lenniük, mint a pásztoroknak. Céljuk a hívők közösségében esetleg felmerülő kételyek, félreértések és káros összekülönbözések eloszlatása kell legyen. Ez pedig nem elérhetetlen, feltéve, hogy bennük az igaz felebaráti szeretethez az a szilárd elhatározás járul, hogy minden eléjük tárt ügyben igazságosan járnak el.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz
intézett levélből; 1934. március 9.)

[36] Nincs sürgetőbb feladat, mint a barátok, elsősorban a helyi tanácsok és a hívők közötti tökéletes harmónia és közösségérzet megteremtése. A tanácsok önbizalmat kell tudjanak önteni a hívőkbe, míg ezek ki kell nyilvánítsák készségüket arra, hogy teljességgel elfogadják a tanács döntéseit és iránymutatásait. A két félnek meg kell tanulnia együttműködni, és fel kell ismerniük, hogy az Ügy intézményei csak ilyen módon működhetnek hatékonyan és folyamatosan. Míg a helyi tanácsnak való engedel­messég feltétlen és szívből jövő kell legyen, a tanács oly módon érvényesítse akaratát, hogy elkerülje a látszatát is, hogy döntéseit diktatórikus törekvések motiválják. Az Ügy lelke az együttműködés és nem az önkényuralom.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz
intézett levélből; 1935. október 28.)

6. A hívők – kapcsolat a tanáccsal

[37] Senki ne tegyen egy lépést sem anélkül, hogy útmutatásért ne fordulna a szellemi tanácshoz, majd pedig szívével és lelkével kövesse a döntést, hogy a dolgok megfelelően elrendeztessenek és menetük a mederből ki ne térjen. Máskülönben mindenki a saját elgondolása szerint cselekszik, saját vágyait követi és kárára lesz az Ügynek.

(‘Abdu’l-Bahá, idézi: Bahá’í Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 21. oldal)

[38] … minden olyan dologban, lettlégyen az személyes vagy közösségi jellegű …, mely az Ügy érdekeit egy adott helységben érinti, a helyi szellemi tanács jogosult dönteni, kivéve, ha azok országos érdeklődésre tarthatnak számot, mikoron is az országos testülethez kell továbbítani őket.

(Shoghi Effendi, Bahá’í Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 23. oldal)

[39] Annak érdekében, hogy elkerüljük a megosztottságot és a pártszakadást, hogy az Ügy ne essék prédájául egymással ütköző értelmezéseknek és ne veszítse el ezáltal tisztaságát és eredendő életerejét, és hogy ügyeit gyorsan ás hatékonyan lehessen intézni, mindenkinek aktív részt kell vállalnia tudatosan ezen tanácsok megválasztásában, alávetnie magát határozatainak, végrehajtania rendeleteiket és teljes szívvel együtt kell működni velük feladatuk ellátásában, mely a bahá’í mozgalom növekedésének elősegítése, szerte a világon.

(Shoghi Effendi, Bahá’í Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 41. oldal)

[40] Teljességgel egyetértek és tiszta szívből, fenntartások nélkül támogatom az elvet …, hogy ne egyes személyeket tegyünk a közösség középpontjaivá, hanem őket minden körülmények között, bármilyen nagy is személyes érdemük, vessük alá a jogszerűen választott tanácsoknak. A bahá’í igazgatási rend ezen alapelvét sem te, sem kollegáid nem értékelhetik túl és nem hangsúlyozhat­ják eléggé.

(Részlet Shoghi Effendi nevében az Egyesült
Államok és Kanada Országos Szellemi Tanácsához
intézett levélből, 1933. április 11.)

[41] Ami azt az elvet illeti, miszerint nem szabad engedni, hogy az Ügy egyes bahá’í személyiségek körül forogjon, a Védnök szeretné világossá tenni, ez egyáltalán nem jelenti azt, mintha jólképzett tanítók ne kaphatnának bátorítást és eszközöket a helyi szellemi tanácsoktól a nagyközönséghez való szólásra, hanem hogy az ilyen előadók személyisége és népszerűsége soha ne nőjön a helyi közösség választott képviselőinek tekintélye fölé és ne csökkentse a tanács befolyását. Az ilyen személyeknek keresniük kell az Ügy helyi testületének jóváhagyását, tanácsait és segítségét, sót arra kell törekedniük, hogy a szerzett érdemeket azon tanács kollektív bölcsességének tudják be, mely alatt tevékenységüket végzik. Az igazgatási rend talapzata nem az egyén, hanem a tanácsok. Minden egyebet Bahá’u’lláh törvényei ezen választott őreinek és előrevivőinek kell alárendelni, s minden egyébnek őket kell szolgálni és segíteni.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz
intézett levélből, 1933. augusztus 12.)

[42] Ami a tanácskozást illeti: ezt kérve bárki a tanácshoz fordulhat, attól függetlenül, hogy a másik érdekelt személy kívánja-e vagy sem. Ha úgy találja helyesnek, az Ügyet érintő dolgokban a tanács akkor is közbeavatkozhat, ha egyik fél sem kívánja, mivel a tanácsok létének értelme hitünk, a közösségek és az egyes hívők védelme.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz
intézett levélből, 1944. október 17.; Bahá’í
News
[Bahá’í Hírek], 177. szám, 1945. november)

[43] A hívőknek meg kellene tanulniuk, hogy gyakrabban és korábbi időpontban forduljanak tanácsért és segítségért testületeikhez, a tanácsoknak pedig több körültekintéssel és nagyobb közösség iránti felelősségtudattal kellene minden olyan helyzetet megvizsgálni, mely a nyilvánosság előtt megronthatja a bahá’í hit jóhírét. Mikor a tanács döntésre jutott, azt minden érintettnek fenntartás nélkül és szivbő1 végre kell hajtania.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hivőhöz intézett levélbő1; 1944. március 13.)

[44] Igazgatási rendünk egyik alappillére – és ne feledjük, ez válik majdan Világrendünk mintájává – az, hogy a közösség egységének megóvása érdekében még a tanács helytelen döntéseit is végre kell hajtani. A helyi tanács határozata ellen az országos tanácshoz lehet fellebbezni … , de a választott testületeinkre ruházott felsőbbség elvét tiszteletben kell tartani. Ez pedig nem olyan dolog, melyet minden nehézség nélkül meg lehetne tanulni.

(Részlet Shoghi Effendi nevében Németország és Ausztria Országos Szellemi Tanácsához intézett levélbő1; 1949. június 30.)

[45] A hívők viseltessenek bizalommal tanácsuk rendeletei és útmutatásai iránt, még akkor is, ha nincsenek meggyőződve azok igazáról vagy jogosságáról. Ha egyszer a testület többségi szavazattal döntésre jut, a barátok készségesen engedelmeskedjenek neki. Főként a tanács azon tagjai járjanak elöl jó példával, kiknek véleménye ellentétes volt a többségével. Áldozzák fel személyes nézeteiket a többségi szavazat elvének tiszteletben tartásáért, mely minden bahá’i tanács működésének alapköve.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz intézett levélbő1; 1935. október 28.)

[46] Mint Mesterünk rámutatott, a tanács követhet el ugyan hibát, de ha a közösség vagy az egyes hívők nem tartják tiszte-

letben döntéseit, az eredmény csak rosszabb lehet, mivel azt az intézményt fogja aláásni, melyet hitünk elveinek és törvényeinek megtartása érdekében éppenséggel erősíteni kellene. Mesterünk azt mondta, Isten jóra fordítja a rosszat. Legyen ebben bizodalmunk és engedelmeskedjünk tanácsainknak. [Shoghi Effendi] ezért arra buzdít téged, hogy munkálkodj a saját tanácsod alatt, fogadd el kötelességeidet, melyek tagként reád hárulnak és tegyél meg minden tőled telhetőt azért, hogy harmóniát teremts közösséged­ben.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz
intézett levélből; 1949)

[47] Amitől a Mester szerette volna megóvni a barátokat, az a folytonos pörlekedés és az önfejtség. A hívó megkérdezheti a tanácsot, miért hoztak egy bizonyos határozatot és udvariasan felkérheti őket annak felülvizsgálatára. De aztán ennyiben kell hagynia a dolgot, semminthogy a maga véleményéhez való makacs ragaszkodással szétzilálja a helyi közösséget. Ugyanez vonatkozik a tanácstagokra is. Mindnyájuknak joga van a saját véleményhez és elkerülhetetlen, hogy eltérően gondolkodjunk, de mint bahá’í hívőknek el kell fogadnunk a tanács többségének akaratát, felismervén, hogy ennek elfogadása és a harmónia az igazán fontos – mégha hibát is követtek el -, és ha az Ügyet megfelelően, bahá’í módra szolgáljuk, Isten végül jóra fordítja a rosszat.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy hívőhöz
intézett levélből; 1947. október 19.; Bahá’í
News
[Bahá’í hírek] 202. szám, 1947. december)

[48] Miként hitünk egységének megőrzése és még csak bimbózó Világrendjének megerősítése végett a hívőknek támogatniuk kell helyi tanácsaikat, hasonlóképpen kell a helyi tanácsoknak támogatni és kiállni az országos képviselők mellett. Mennél szorosabb a kapcsolat a helyi és az országos tanácsok között, annál nagyobb lesz az az erő és sugárzás, mely ezen intézmények­ből az emberiség szenvedő tömegei felé áradhat és kell, hogy áradjon.

(Részlet Shoghi Effendi nevében egy
helyi szellemi tanácshoz intézett levélből;
1942. július 29.)

7. Az országos szellemi tanács jogállása

[49] A Védnök megbízásából ismételten megerősítem azon álláspontját, miszerint az országos szellemi tanács fennhatósága a Hit igazgatására vonatkozó ügyekben egy és oszthatatlan, s nem férhet hozzá kétség … éppen ezért az egyes bahá’í hívők, a küldöttek, a csoportok és a tanácsok e hatalomnak teljes szívükből és feltétlenül engedelmességgel tartoznak. A Védnök meg van győződve arról, hogy az igazgatás eme létfontosságú ren­delkezésének fenntartás nélküli elfogadása, valamint maradéktalan végrehajtása alapvető fontosságú a hívők közötti legmagasabb szintű egység fenntartása érdekében és elengedhetetlen az egyes országok igazgatási gépezetének hatékony működése szempontjából.

(Részlet Shoghi Effendi nevében az Egyesült
Államok és Kanada Országos Szellemi Tanácsához
intézett levélből; 1934. június 11.)

[50] Szeretném egyértelműen leszögezni és ismételten megerősí­teni az egyszer már megfogalmazott elvet, mely szerint az országos tanácsot illeti a legfőbb hatalom az adott országban jelentkező valamennyi, a Hit érdekeit érintő ügyben. Semmilyen körülmények között és semmilyen formában nem lehet hatalmi ellentét vagy kétértelműség a bahá’í :igazgatás hatáskörébe tartozó egyetlen területen sem, sem helyi, sem országos, sem nemzetközi szinten. Azonban az országos tanács, noha alapító okiratának és alapszabályzatának egyedüli értelmezője, köz­vetlenül és erkölcsileg felelős, ha illetékességi területén bármelyik testületnek vagy intézménynek megengedi, hogy az visszaéljen kiváltságaival, avagy hogy elhanyagolja jogai és előjogai gyakorlását. Mindenütt a bahá’í világban az országos tanács szolgál az országos szintű közösség sokoldalú tevékeny­ségének és érdekeinek legfőbb forrásául és hiteles védnökéül. Ez az egyetlen összekötő kapocs ezen közösségek és az Igazság Nemzetközi Háza között – mely Bahá’u’lláh Törvénykorszakában a legfőbb igazgatási testület.

(Shoghi Effendi sajátkezűleg írt utóirata az
előző, 1934. június 11-én kelt levélhez)

[51] ‘Abdu’l-Bahá Végrendeletében “az igazság másodlagos házai”-nak nevezi azokat a testületeket, melyek a választó testületeket alkotják az Igazság Egyetemes Háza létrehozásánál, s hatás­körüknél fogva jogosultak a fennhatóságuk alá tartozó egyének és helyi tanácsok tevékenységének irányítására, összefogására, koordinálására és ösztönzésére. A szervezett helyi közösségek széles bázisán nyugszanak, s tartóoszlopai annak az intézménynek, melyet a bahá’í igazgatási rend csúcsának kell tekinteni. Ezeket a tanácsokat az arányos képviselet elvének megfelelően választják a helyi bahá’í közösségeket képviselő küldöttek, akik a Ridván Ünnep idején tartott Konvención összegyűlnek. Az országos szellemi tanácsok rendelkeznek a szükséges hatalommal ahhoz, hogy biztosítsák a felügyeletük alá tartozó területek bahá’í tevékeny­ségének harmonikus és hatékony fejlődését. Döntéseikről és célkitűzéseikről nem tartoznak közvetlen felelősséggel választó­iknak, de szent kötelességük megtanácskozni a küldöttek elkép­zeléseit, kikérni véleményüket, megnyerni bizalmukat és biz­tosítani együttműködésüket, valamint megismertetni őket terveik­kel, tevékenységeikkel és a megoldásra váró kérdésekkel. A működésükhöz szükséges anyagi támogatást az országos alapok biztosítják, amelyekhez valamennyi hívő hozzájárulhat …

(Shoghi Effendi: God Passes By, 332-333. oldal)

8. A jövő körvonalai

[52] Az Ügy igazgatási gépezete immáron elégségesen kifejlődött, célját és tárgyát felismertük, megértettük, munkája és módszere mind jobban ismert a hívők előtt, így hát úgy vélem, elérkezett az idő, mikoron tudatosan és teljesen azon cél megvalósítására használhatjuk, melyért teremtetett. Szilárd érzés bennem, hogy kettős célt kell szolgáljon: a bahá’í mozgalom olyan állandó és fokozatos terjesztését, mely széles körű, megalapozott és egyetemes, és az elért eredmények megszilárdításának biz­tosítását.

(Shoghi Effendi, Bahá’í Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 109. oldal)

[53] A barátok soha ne tekintsék a bahá’í igazgatási rendet öncélnak, mivel az pusztán a hit szellemének eszköze. Ez egy olyan Ügy, melyet Isten az egész emberiség számára nyilatkoz­tatott ki. Úgy van megszerkesztve, hogy az egész emberi faj javára legyen, s az a mód, mely által ezt elérheti, az emberiség közösségi életének újjáformálása és az egyén megújítására való törekvés. A bahá’í igazgatási rend a jövő társadalmi életének és közösségi törvényeinek első csírája, melyet a hívők éppenséggel most kezdenek csak megérteni és megfelelően gyakorolni. Így hát legyünk türelmesek, mégha kissé öntudatosnak és működésében merevnek látszik is. Azért van így, mert most tanulunk valamit, ami nagyon nehéz, de lenyűgözően csodálatos: miként élhetünk együtt a dicsőséges tanítások szellemében bahá’í közösségként.

(Részlet Shoghi Effendi nevében két hívőhöz
intézett levélből; 1941. október 14.)

[54] Nekünk jutott az a hatalmas feladat, szeretett munkatár­saim, hogy el nem homályosuló elmével és változatlan igyekezettel segédkezzünk tovább azon Épület felépítésén, melynek alapjait Bahá’u’lláh megvetette szívünkben, az, hogy új reményt és erőt merítsünk a közelmúlt rövid távon mégoly gyászos fejleményeiből

kibontakozó általános fejlődésvonalból és hogy nem lanyhuló igyekezettei és odaadással imádkozzunk azért, hogy hozza közelebb csodálatos jövőképének megvalósulását, mely elméjének legragyo­góbb kisugárzása és az emberiség által valaha látott legigazabb civilizáció legszebb gyümölcse.

(Shoghi Effendi, The World Order of Bahá’u’lláh
[Bahá’u’lláh Világrendje], 48. oldal)

[55] És most, mikor a jövőbe tekintek, remélem, hogy a barátok, lettlégyen bár gondolkodásuk és jellemük bármilyen, minden országban és minden időben önkéntesen és örömmel sereglenek majd helyi és főleg országos szintű központjaik köré és érdekeiket teljes összhangban, megelégedettségben, tökéletes megértésben, valódi lelkesedéssel és el nem apadó életerővel védelmezik és lendítik előre. Ez életem egyetlen öröme és vágya, mert ez az a kútfő, melyből minden jövőbeni áldás fakad, és az a széles talapzat, melyen az Isteni Épület biztonsága nyugodni fog.

(Shoghi Effendi, Bahá’í Administration
[A bahá’í igazgatási rend], 67. oldal)

A nyomtatott könyv kiadási információi

Szellemi tanácsok
(szemelvénygyűjtemény)

Kiadja a Magyarországi Bahá’í Közösség
Országos Szellemi Tanácsa
Budapest, 1993

Kiadásért felelős: az Erdészeti és Faipari Egyetem rektora
Készült az EFE jegyzetsokszorosítójában 100 példányban
Vezető: Dr. Tvordy György

A honlap szerkesztőjének megjegyzése: Az Igazságosság Egyetemes Háza kifejezés korábbi, fordítása Igazság Egyetemes Háza volt (2009-ig).

A könyv rövid tartalma: Papság vagy más egyszemélyes vezetés helyett kilencfős, választott testületek – Szellemi Tanácsok – irányítják a helyi és országos bahá’í közösségeket. A szellemi tanácsok az alapító, Bahá’u’lláh írásai, valamint `Abdu’l-Bahá és Shoghi Effendi útmutatásai szerint működnek, ezen szemelvényekből ad válogatást a könyv.